|
|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2010. JÚNIUS
|
|
LELKIPÁSZTORI ÜZENETEK
NYUGALOM ISTENNEL
A tízparancsolat közül a harmadik foglalkozik a szombattal: „Emlékezzél meg arról, hogy a szombat napját megszenteld!” (Kiv 20,8) illetve „Figyelj a szombat napjára, hogy megszenteld azt, amint megparancsolta neked az Úr, a te Istened.”
(MTörv 5,12). A két féle változatban megtalálható dekalógus más-más
módon indokolja meg a szombati nyugalom megtartását. Míg a Kiv 20,8-11
a teremtéssel, addig a MTörv 5,12-15 az Egyiptomból való szabadulással
magyarázza. A szombati nyugalom nemcsak emlékezteti a zsidókat Isten
teremtő művére, hanem a pihenés által azonosulnak is vele, és pontosan
ezért lesz az Isten és ember közötti szövetség jele.
Az Ígéret Földje
Az ősi kultúrákban szoros kapcsolat van az ember és a föld között. Erre utal a magyar anyaföld szavunk is. Az ember a földből (adamah) vétetett, és ezért kapja az Ádám
nevet (Ter 2,7; 3,19). Isten Ábrahámnak az utódok mellett földet is
ígér, ahová eltemethetik. Jahve nagy szabadítása a választott nép
Egyiptomból való kihozásában valósul meg, a rabszolgaság helyébe szabad
földet ígér és ad. „Megadta tehát az
Úr Izraelnek azt az egész földet, amely felől megesküdött atyáiknak,
hogy odaadja: ők elfoglalták, és megtelepedtek rajta. Békét is adott
nekik az Úr valamennyi környező nemzettel szemben. és senki sem mert
ellenállni nekik ellenségeik közül, hanem valamennyien a hatalmukba
kerültek. Egy szó sem hiúsult meg mindabból, ami felől azt ígérte, hogy
teljesíti, hanem minden valóra vált és beteljesedett.” (Józs 21,43-45).
Ám az Ígéret Földjének nyugalmát, amit Dávid és Salamon országa
jelképez, el is lehet veszíteni. Erről kapott nagyon is földies leckét
Izrael és Júda a Babiloni fogsággal. A föld elvesztésének és a Templom
lerombolásának sokkoló sebe által lett nyilvánvaló, hogy önmagában az
Ígéret Földje nem ad nyugalmat, szükséges a törvény megtartása, a
szövetséghez való őszinte hűség is. Erről szól a 95. zsoltár
figyelmeztetése, melyet az Egyház imádságra hívásként minden nap
kezdetén ajkunkra ad: „Negyven
esztendeig undorodtam e nemzedéktől, s azt mondtam: Tévelygő szívű nép
ez. Nem ismerték útjaimat, ezért haragomban megesküdtem: Nem mennek be
nyugalmamba!” (Zsolt 95,10-11). Az Ígéret Földje a szabadság és
a nyugalom állapota, amelyben megtapasztaljuk Isten gondoskodását,
függetlenül attól, hogy ez földrajzilag éppen merre van (vö. Zsid
4,1-11).
|
|
|
