|
|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2010. JÚNIUS
|
|
LELKIPÁSZTORI ÜZENETEK
NYUGALOM ISTENNEL
Nyugalom Jézus Krisztusban
Az evangéliumok sok helyen megemlítik, hogy Jézus radikálisan új
értelmezést ad a szombatnak, és ezáltal az Istenben való nyugalomnak. A
szombati kalászszedés (Mt 12,1-8) és gyógyítások (Mt 12,9-14; Lk
13,10-17; 14,1-6; Jn 5,1-18 és 7,19-24; 9) révén Jézus azt erősíti meg,
hogy még egy olyan isteni alapítású intézmény, mint a szombati nyugalom
sem abszolút cél önmagában, hanem eszköz, segítség. A szombat nyugalmát
azonban a szükség vagy a szeretet parancsa megtörheti, amit egyébként
bizonyos esetekben a rabbik is elismertek. Ez az új szemlélet fejeződik
ki Jézus szavaiban: „A szombat lett az emberért, és nem az ember a szombatért. Ezért az Emberfia ura a szombatnak is”
(Mk 2,27-28). Krisztus által a nyugalom Isten gyermekeinek szabadságát
jelenti, ő valóban ura a szombatnak, mert szabad minden külsőségtől. A
Megváltó azért, hogy kiérdemelje nekünk ezt a szabadságot és nyugalmat,
vállalta, hogy „ne legyen hová lehajtania a fejét”
(Mt 8,20), ahogy az ember le szokta hajtani a „fekvőhelyre”; csak
halála pillanatában „hajtotta le” a keresztre (Jn 19,30). (lásd
Biblikus Teológiai Szótár, 1032)
Annak megvilágítására, hogy mit is jelent a Jézus által hirdetett és
vére árán megszerzett nyugalom, álljon itt egy egyszerű példa. Mit
takarnak a temetési liturgiában a pap szertartást záró szavai: „Adj Uram örök nyugodalmat neki!”?
Nem gondolom, hogy kényelmes, „nyugodt” nyugdíjas életet kívánunk a
megboldogultnak, hanem sokkal inkább azt a nyugalmat, amit Jézus ígért,
vagyis hogy belépjen a mennyei szabadságba és ünneplésbe: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, ami az ember szívébe föl nem hatolt, azt készítette Isten azoknak, akik szeretik őt.” (1Kor 2,9 vö. Iz 64,3). Ez Isten nyugalma: az örök élet.
Béla atya
|
|
|
