|
|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2010. FEBRUÁR
|
|
XX. század pápái: I. János Pál
Albino
Luciani egy észak-olaszországi kis faluban, a Velencétől 100 km-re
északra fekvő Forno di Canale-ban (1963-tól Canale d’Agordo) született
1912. október 17-én. Édesapja, Giovanni Luciani sokáig vendégmunkás
volt Svájcban – csakúgy, mint édesanyja, Bortola Tancon is –, majd a
velence-muranoi üveggyár alkalmazta üvegfúvó mesterként. A család nagy
szegénységben – Albino nővére többször koldulni kényszerült – élt, de
négy gyermeküket annál nagyobb szeretetben és hitben nevelték. Albino
már hat éves korában kijelentette, hogy pap szeretne lenni, valahol
szülőfaluja környékén, amely elhatározást a rokonság is támogatta.
Elemi iskolai tanulmányait Bellunóban kezdte 1918 októberében, majd
1923-ban felvették a feltrei kisszemináriumba, 1928-tól pedig a
bellunói szeminárium növendéke lett. Az ifjú Lucianit mindvégig az
intézet egyik legjobb tanulójaként tartották számon, mivel kitűnt
szorgalmával és feltűnően jó memóriájával.
1935. július 7-én a bellunói Szent Péter-bazilikában pappá szentelték,
majd július 9-én kinevezték szülőfaluja káplánjává, de még ugyanazon év
december 18-án meg is kapta felmentését: Agardóba helyezték át
segédlelkésszé, és az ottani Bányász Technikai Intézetben hittant
oktatott. Addigi állomáshelyét két év múlva el kellett hagynia. 1937
júliusától tíz éven keresztül a bellunói szeminárium vicerektora
(igazgatóhelyettese) funkciót töltötte be. Annak ellenére, hogy ő csak
lelkipásztor szeretett volna lenni, egyszerű, közvetlen és derűs
személyisége, nagy tudása és szorgalma miatt papi pályája meredeken
ívelt felfelé.
1947. február 27-én a római Pápai Gergely Egyetemen (Pontificia Universitŕ Gregoriana)
teológiai doktorátust szerzett. Novembertől Girolamo Bortignon bellunói
püspök titkára, december 16-ától pápai kamarás, valamint az
egyházmegyei szinódus titkára lett. 1948. február 2-án kinevezték az
egyházmegye provikáriusává (helyettes helynöke) és az egyházmegyei
hitoktatási intézet igazgatójává. 1954. február 6-ától a bellunói
püspök általános helynöke tisztséget töltötte be. XXIII. János pápa
1958. december 15-én Vittorio Veneto-i püspökké nevezte ki, és december
27-én ő szentelte püspökké a Római Szent Péter-bazilikában. A
szívbeteg, sokat gyengélkedő Luciani el akarta hárítani a püspöki
kinevezést egészségi állapotára hivatkozva. „Ha meg akar halni, haljon meg püspökként"
– mondta XXIII. János pápa, és ragaszkodott jelöltjének
felszenteléséhez. Részt vett a II. Vatikáni Zsinat összes ülésszakaszán.
|
|
|
