|
|
A betegek orvosa: Szent Balázs
|
Sajnos, hamarosan szomorú hírek érkeztek
városukba. Az ország több
tartományában újra megkezdődött a
keresztények üldözése. Az egyik este
Balázs püspököt is fölkeresték
hívei és tudomására hozták, hogy a
császár keresztényüldöző
parancsát városukban holnap fogják kihirdetni.
Balázs püspök elkomorult arccal hallgatta a
hírt és Jézus szavai jutottak eszébe:
"Amint engem üldöztek, titeket is üldözni fognak!"
Hívei azonban nemcsak ezt a rossz hírt hozták,
hanem volt egy kérésük is, ami így hangzott:
- Tudjuk atyánk, te nem félsz a haláltól,
de most mégis arra kérünk, távozz el a
városból!
- Még hogy én, lelketek pásztora elhagyjam
nyájamat, amikor farkasok törnek rá? Nem ezt nem
kívánhatjátok komolyan! Jézus is azt
mondotta: a jó pásztor életét adja
juhaiért.
- De hiszen nem akarjuk, hogy elhagyj minket! Csak arra
kérünk, hogy rejtőzz el a számodra
előkészített rejtekhelyen, ahol fölkereshetnek
híveid.
A püspök végre engedett a rábeszélésnek és elhagyta otthonát.
Másnap a pogány helytartó valóban
kihirdette a császári rendeletet. Akiről kiderült,
hogy keresztény, az a halál fia. Csak akkor
menekülhet meg, ha megtagadja hitét és
áldozatot mutat be a pogány istenek tiszteletére.
Aki erre nem hajlandó, azt a vadállatok elé
dobják. Ezzel megindult a hajtóvadászat a
keresztények és a sivatag vadállatai ellen. A
megsebesített állatok közül sokan elvetődtek a
barlang közelébe, ahol Balázs püspök
rejtőzködött. Ő pedig bekötözte sebeiket és
így az oroszlánok is kezes
bárányként szolgáltak neki. Az egyik
hajtóvadászat alkalmával fölfedezték a
püspök rejtekhelyét. Azonnal jelentették
Agrikolának, a pogány helytartónak. Ő el is
küldte katonáit, hogy elfogják és
eléje vezessék. Ez azonban nem sikerült. A
hálás vadállatok elállták a barlang
bejáratát és senki sem mert a
püspökhöz nyúlni. Ezután a
helytartó levélben szólította fel, hogy
jelenjék meg színe előtt. Hiába
próbálták erről hívei lebeszélni,
Balázs így indokolta lépését:
|
|
|
