Nos,
akkor hova fordulhat? Az ember egész spirituális képessége foglalt, és
annak nincs olyan része, mely megfelel elhelyezést, nyújthatna számára.
Ezért valami olyasmihez folyamodott, ami az ember minden cselekedetét,
minden spirituális funkcióját elkíséri. Ezt a valamit úgy hívjuk:
érzelem. Úgy látszott ez lesz a vallás vándorlásának utolsó állomása.
Ez az állomás ugyanis nagyon tetszett mindazoknak, akik a tudás és az
erkölcs területét szívesen látnák minden vallásos befolyástól mentesen,
mivel a vallás, - ha a puszta érzelem területére száműzzük-,
veszélytelenné válik minden racionális és gyakorlati vállalkozásra
nézve, és be kell vallanunk, hogy ebben az esetben elveszti
komolyságát, igazát és végső célját is. A puszta szubjektív érzés
területén, az érzés objektív tárgya nélkül, végső tartalom nélkül, a
vallás halott. Ez sem lehet tehát a válasz arra a kérdésre, hogy az
emberi szellem milyen aspektusát jelenti a vallás.
Otthontalanságában a vallás egyszer csak felismerte, hogy nincs is
szüksége minderre. Nincs szüksége arra, hogy otthont keressen. Mert mindenütt otthon van. Nevezetesen otthon van az ember minden spirituális tevékenysége legmélyén.
A vallás az elmélyülés dimenzióját kölcsönzi az ember minden szellemi
tevékenysége számára. A vallás az elmélyülés az emberi szellem
teljességében.
Mit jelent ez a metafora: elmélyülés? Azt
jelenti, hogy a vallás az ember szellemi-lelki képességeiben az a
funkció, amely a végső, a feltétlen és végtelen vonatkozások irányába
viszi azokat. A vallás, a szó legszélesebb és legalapvetőbb értelmében, a végső vonatkozás. Ez a végsőkre irányultság megmutatkozik az emberi szellem minden kreatív funkciójában. Az erkölcs szférájában az erkölcsi kötelezettség feltétel nélküli imperativusaként
nyilvánul meg. Ennélfogva, ha valaki az emberi szellem erkölcsi
képessége nevében utasítja el a vallást, nem teheti, hiszen magának a
vallásnak nevében utasítja el azt. A tudás területén a végső vonatkozás
a végső igazság utáni szenvedélyes vágyódásban
nyilvánul meg. Ennélfogva, ha bárki elutasítja a vallást az emberi
szellem értelmi funkciója nevében, a vallás nevében utasítja el azt. Az
esztétikai funkció területén az emberi tevékenység végső célja a valóság végső értelmének kifejezése.
Így, ha az esztétika területén utasítják el a vallást, akkor is magának
a vallásnak nevében utasítják el azt. Teljes komolysággal tehát nem
lehet a vallást elutasítani. Mert a
legvégső igazság iránti teljes odaadás, a végső dolgok iránti
érdeklődés, maga a vallás. A vallás az emberi szellem lényege, alapja
és mélysége.
|
