Idén nyáron jártam életemben először Spanyolországban. Mindig is lázba hozott, ha utazni készültem. Pláne, ha külföldre mentem. Ez az alkalom azonban kicsit más volt. Hisz nem minden nap megy az ember Madridba zarándokolni. Én pedig ez előtt még egyszer sem voltam, és, hogy őszinte legyek, a Madrid szó keltette fel az érdeklődésem. A zarándoklat részét pedig kíváncsian vártam. Végzős évem előtti nyár augusztusa, egy kis nyugati utazás, senki sem tudott volna eltántorítani... Egészen augusztus elejéig, az első zarándoklat megbeszélésig. Az izgalmat szépen lassan kis félelem váltotta fel, mikor a csoportok kisorsolására került sor. Azokat az embereket sorsolták mellém, akikkel tetszik, nem tetszik, négy napig együtt kellett lennem a magyarországi evangelizáción. Ahol Isten szeretetét hirdettük mindenkinek. Ez már nem tetszett. Teljesen pontos elképzelésem, sőt listám volt azon emberek nevéről, akikkel én együtt akartam utazni. Hála Istennek, az én nővérkémet mellém sorsolták, így nagyobb félelmeim kezdtek eloszlani. Ahogy erre is, egész utamra jellemző volt, hogy amit én fontosnak vagy kényelmesnek tartottam volna, nem úgy alakult, ahogy azt jónak láttam.