Az Ifjúsági Világtalálkozó a Katolikus Egyház által szervezett nemzetközi esemény, amelyre a világ minden tájáról érkeznek katolikus és más felekezethez tartozó fiatalok. A két- illetve háromévente megrendezett rendezvény középpontjában a Szentatya és a vele való találkozás áll.
Az ifjúsági világtalálkozók története 1984 virágvasárnapjáig nyúlik vissza, amikor II. János Pál pápa Rómába hívta a fiatalokat, hogy együtt ünnepeljék a megváltás évének lezárását. A fiatalok lelkesedése óriási volt, a részvevők száma pedig minden várakozást felülmúlt. 1985-ben a pápa levelében a világ minden fiatalját meghívta egy találkozóra, majd hivatalosan is kezdeményezte az ifjúsági világnapok megünneplését.
Ez a meghívás arra ösztönzi a fiatalokat, hogy hitüket egymással megosszák, közösen ünnepeljék, és közösen gondolkozzanak azon a témán, amelyet a pápa minden ifjúsági világtalálkozó előtt meghirdet.
A XXVI. Ifjúsági Világtalálkozót 2011. augusztus 16. és 21. között Spanyolország fővárosában, Madridban rendezték meg. A világtalálkozón részt vett Béla atya néhány fiatal kíséretében, akik a Kis Szent Teréz Plébánia, negyedik közösség tagjai. Közülük Blankával osztja meg velünk élményeit
A téma ezúttal Szent Pál  gondolata:

„Verjetek benne gyökeret, épüljetek rá és erősödjetek meg a hitben."

Körülbelül 2 millió fiatal (és már nem annyira fiatal) hallgatta XVI. Benedek pápa üzenetét, és töltötte az éjszakát a madridi Cuatro Vientos repülőtéren augusztus 20-án éjjel. Az imavirrasztás közben kerekedett hirtelen vihar, mely sokakat megijesztett, és némi kellemetlenséget is okozott, sokban hasonlított arra az ominózus budapestire, mely néhány éve a tűzijáték közben keltett jelentős ijedelmet és pánikot. Már nem először vagyok ilyen találkozón, de minden zarándoklat hoz valami újat. Mindig van szenvedés, nehézség, de pontosan ezekben tapasztaljuk meg Isten jelenlétét, mert egyáltalán nem az történik, amit én emberileg elképzeltem és szeretnék. Hosszú távon a közösen átélt és leküzdött nehézségek a legemlékezetesebbek. Ilyenkor intenzívebben éljük át az isteni gondviselést, embertársainkon keresztül megtapasztalva az Úr szeretetét. Madridban például a következő helyeken aludtunk: két különböző szállodában, egy uszoda tornacsarnokában és a repülőtér füvén hálózsákban. A rengeteg ember olykor csomagjaikkal együtt nagyon lelassították a közlekedést, mégis gyakran kifejezésre jutott a Krisztusban való egység, a barátság és a kölcsönös szeretet, vagyis az igazi öröm a zarándokok énekeiben.