|
|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2010. MÁRCIUS
|
|
II. János Pál
(1978 – 2005)
A mosolygós pápa váratlan halálának következtében, 1978. október
10-én az év második pápaválasztás kezdődött meg a Sixtus-kápolnában. A
pápaválasztó testületbe mind az öt földrészről (114 bíboros) utaztak
Rómába. Az esélylatolgatásnál egyértelműen mindenki olasz pápát várt,
bár felmerült, ami igazi szenzáció lett volna, külföldi pápa lehetősége
is. Itt leginkább brazil, argentin, holland bíborosok neve merült fel.
Karol Wojtyláról egy szó sem esett az esélyesek felsorolásánál.
Az első választáson újra egymásnak feszült az előző konklávén is
egymással viaskodó genovai Siri és a firenzei Bellinni bíboros. Ők
ketten szimbolizálták a reformpártiak és a hagyományokhoz mereven
ragaszkodók harcát. A választás első napjának végére világos lett, hogy
a két esélyes patthelyzetet idézett elő. Képtelenség volt, hogy akár
Siri, akár Benelli megszerezze a szavazatok több mint kétharmadát. A
rivális csoportok túlságosan nagyok voltak ahhoz, hogy kiegyezzenek
egymással, és ezzel biztossá vált egy külföldi jelölt befutása. De
honnan érkezzen? Nyugat-Európából? A harmadik világból? Netán egy
szocialista országból? És a vatikáni ügyekben jártas diplomatát
válasszanak vagy inkább a hívek szívéhez közelebb álló lelkipásztort?
Karol Wojtyla nevét régi barátja, a már említett osztrák König bíboros
vetette fel, és a legnagyobb meglepetésre támogatottsága fokozatosan
nőtt. Váratlan népszerűségét annak köszönhette, hogy I. János Pálhoz
hasonlóan pásztorpápát kerestek, és a nagy olaszok kiesése után, 58
évével minden idők harmadik legfiatalabb egyházfője lehetett, aki képes
elvezetni az egyházat a huszadik századból a huszonegyedikbe. A
szükséges szavazatok számát azonban sokáig nem tudta megszerezni. Az
argentin és holland bíborosok támogatói sokáig ellenálltak. A hetedik
szavazás után a feszültség már kézzelfogható volt a konklávén. A
bíborosok tudták, hogy ha nem tudnak pápát választani, az egyház mély
válságba kerül. Végül Sebastiano Baggio bíboros határozott fellépésének
köszönhetően, a nyolcadik titkos szavazáson Karol Wojtyla megkapta a
szavazatok kétharmadát, és felszállhatott a fehér füst.
|
|
|
