|
|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2010. MÁRCIUS
|
|
II. János Pál
(1978 – 2005)
Bár I. Szaniszló nevet kívánta felvenni, de az elődje iránt érzett
szeretet és tisztelet, és az egyház politikájának folyamatosságát
jelezvén II. János Pál pápa lett. Megtörtént, amire a választás előtt
kevesen gondoltak, hogy 455 év után nem olasz nemzetiségű ember lett a
pápa, és az összes addigi főpap között Ő az első szláv. Így teljesült
be I. János Pál pápa jóslata, „Azért
használom az I. megjelölést, mert nem sokáig leszek pápa, és úgy
gondolom, hogy az utódom is János Pál lesz…”
A konklávé negyedik napján a Szent Péter téren – amit megtöltött az
eredményre váró hivők sokasága – is egyre nőtt az izgalom. Végül
október 16-án nem sokkal 18 óra után felhangzott Felici bíboros
bejelentése: HABEMUS PAPAM! A téren a felfokozott izgalmat hatalmas
meglepetés követte. Az erkélyen megjelent egy erőtől duzzadó,
dinamikus, ismeretlen ember. Ki ez? – kérdezték egymástól a
rómaiak. II. János Pál az erkélyen érezte a téren lévők
zavarodottságát, és a szokásoktól eltérően a főpapi áldás előtt
(ilyenre még nem volt példa), olaszul rövid beszédet mondott. "Dilettissimi fratelli e sorelle..."
("Szeretett testvéreim...") A meglepetést hamarosan az öröm
váltotta fel. Az új pápa így folytatta beszédét, melyet gyakran
félbeszakított a tömeg tapsa: "A
szeretett I. János Pál pápa halála után még mindig mély fájdalom tölti
el szívünket. S íme, a főtisztelendő bíboros urak új püspököt
választottak Róma számára. Egy távoli országból szólították őt ide.
Messzi országból, azonban a hit közössége és a keresztény hagyomány
által mégis olyan közeli országból. Féltem elfogadni ezt a választást,
de megtettem a Jézus Krisztus iránti engedelmességbő,l és teljes
bizalommal az ő legszentebb édesanyjához, a Madonnához. Nem tudom, hogy
jól ki tudom-e fejezni magamat a ti..., a mi olasz nyelvünkön. Ha hibát
ejtek, javítsatok k!. Mindnyájatokhoz jövök, hogy közösen megvalljuk
hitünket, reményünket, bizalmunkat Krisztus Anyja iránt és az egyház
iránt, és így továbbhaladjunk az egyház történelmének útján Isten és az
emberek segítségével." Mielőtt visszavonult, szélesre tárt
karral üdvözölte az önfeledten ünneplő hatalmas tömeget.
|
|
|
