|
II. János Pál
(1978 – 2005)
Karol Wojtyla 1920. május 18-án Krakkótól 50 km-re Wadowicében
született.
Édesapja nyugalmazott katonatiszt és szabó, édesanyja Emilia Kaczorowka
tanárnő volt. Miután édesanyja 1929-ben meghalt, édesapja egyedül
nevelte tovább két fiát, azonban nem sokkal később 1931-ben huszonhat
éves bátyja is meghalt. Így csak ketten maradtak a családban. 9 évesen
volt elsőáldozó és 18 éves korában bérmálkozott. Wadowicében járt
gimnáziumba, majd érettségi után a krakkói Jagelló Egyetemre iratkozott
be 1938-ban, és egy drámaiskolába is járni kezdett. A náci megszállók
1939-ben bezárták az egyetemet, ezért egy kőbányában, majd egy vegyi
üzemben dolgozott, hogy megélhetését biztosítsa. 1942-ben kezdte meg
papi tanulmányait a krakkói érsek által vezetett, illegalitásban működő
szemináriumban. Ugyanebben az időben tevékenyen közreműködött a
"Rapszodikus Színház" nevű, szintén titokban működő társulat
munkájában. A második világháború után folytatta tanulmányait az újból
megnyitott krakkói szemináriumon és a Jagelló Egyetem teológiai szakán.
1946. november elsején pappá szentelték. Röviddel ezután Rómába
küldték, ahol egy francia pap felügyelete alatt dolgozott. 1948-ban
lett a teológia doktora. Ebben az időben papi hivatását lengyel
emigránsok között gyakorolta Franciaországban, Belgiumban és
Hollandiában. 1948-ban visszatért Lengyelországba, ahol Krakkó több
parókiájában is megfordult papként, 1951-ig ő volt a krakkói egyetem
káplánja. Később a teológia és az etika professzora lett a krakkói és a
lublini egyetemen. 1964-ben VI. Pál pápa Krakkó érsekévé nevezte ki,
1967-ben pedig bíboros lett. Részt vett a II. Vatikáni Zsinaton
(1962-1965). 1978-ban, VI. Pál pápa halála után tagja volt a
konklávénak, amely megválasztotta I. János Pál pápát.
|
