|
|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2010. MÁRCIUS
|
|
XX. század pápái
A
XX. századot tekinthetjük az egészségügyi, szociális, tudományos és
technikai fejlődés valamint a nemzetközi egységesülés korszakának,
ugyanakkor megjelölhetjük a példátlan méretű háborúk, népirtások,
diktatúrák születésének és bukásának koraként is. Ebben az évszázadban
tulajdonképpen megváltozott az élet minden területe, és az egész emberi
társadalom alapvetően átalakult. A változás a katolikus egyházat sem
kerülte el. Sorozatunkban a XX. század pápáinak életével és
munkásságával szeretnénk bemutatni az egyházban végbemenő átalakulást,
melynek hatására a század végére Vatikán régen látott fényében és
szellemiségében tündököl.
II. János Pál
(1978 – 2005)
Karol Wojtyla 1978. szeptember 28-án reggelizés közben kapta meg a
hírt, hogy meghalt I. János Pál pápa. Azonnal befejezte az étkezést, a
kápolnába ment, és nagyon hosszú ideig imádkozott. Az ima után tőle
szokatlan módon feszült és magába zárkózott maradt. Látszott rajta,
hogy komoly gondok gyötrik, és szótlanul készült, és indult el a
konklávéra. Szokatlan viselkedésére az előzmények késztették. Eszébe
juthatott I. János Pál jóslata: „az
idegen, aki előttem ült a konklávén, Ő lesz az utódom”. De
eszébe juthatott Pio atya jövendölése is, hogy „egy napon tied lesz a legmagasabb
tisztség az Egyházban.".
Aggodalmát még tovább fokozta, amikor megtudta, hogy a tekintélyes,
nagy befolyással bíró osztrák König bíboros a külföldi pápát akarók
élére állt, nem törődött a tradícióval, és Karol Wojtylát
tartotta a legalkalmasabb személynek az egyház vezetésére.
|
|
|
