|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2009. NOVEMBER
|
|
Boldog XXIII. János pápa
(1881 –1963)
Kiemelkedő e tekintetben az, amit a II. világháborúban Isztambulban
tett, az ottani német nagykövet, Franz von Papen közreműködésével.
Többek közt sikerült megmentenie 600 zsidógyerek életét. Évtizedekkel
később Papen eskü alatt vallotta XXIII. János boldoggá avatási eljárása
során, hogy Roncalli isztambuli apostoli delegátusként 24 ezer zsidót
mentett meg: papírokkal, ruhával és pénzzel segítette őket. Rónay Tamás
írja a „Forgószél a Vatikánban – XXIII. János életútja” című könyvében,
hogy „a vészkorszak idején Roncalli
több ezer olyan személyi
dokumentumot küldött Angelo Rotta budapesti apostoli nunciusnak, amely
lehetővé tette a magyarországi zsidók számára a Palesztinába való
bevándorlást. Ezzel ugyancsak több ezer ember életét mentette meg”.
1944-ben váratlanul párizsi nunciussá nevezték ki, ez is elég nehéz
"terep" volt ekkoriban. Nemcsak Franciaországra figyelt,
foglalkoztatták nemzetközi problémák is, így beutazta Itáliát,
Belgiumot, Hollandiát, Spanyolországot, sőt Észak-Afrikában is
megfordult. Zsidók tízezreit mentette meg a második világháború alatt,
később pedig segítette a francia hadifogságba esett németeket is. Az
UNESCO munkáját eleinte megfigyelőként követte, majd 1952-től a Vatikán
állandó képviselője lett.
1953-ban kapta meg a bíborosi kalapot, s még ugyanebben az évben
kinevezték velencei pátriárkává.
Bárhol szolgált, mindenkivel szót tudott érteni, határtalan bizalmat
sugározva közeledett minden emberhez és helyzethez. Jelenlétében
senkinek nem kellett szerepet játszania, mindenki önmaga lehetett.
Francia nunciusként mondta, hogy „Szó,
ami szó, gyakran jobban érzem
magam a nem hívők között, mint a fanatikus katolikusok körében”.
Az,
hogy a személyiségéből áradó jóság és szeretet milyen mértékben hatott
az emberekre, jól illusztrálja, hogy a francia Edouard Herriot, aki a
húszas években a miniszterelnöki posztot is betöltötte, egyszer úgy
nyilatkozott róla: „Ha a történelem
folyamán minden francia püspök
olyan lett volna, mint ő, akkor Franciaországban sosem alakult volna ki
antiklerikalizmus.”
|
|
|
