|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2009. NOVEMBER
|
|
Boldog XXIII. János pápa
(1881 –1963)
Angelo Giuseppe Roncalli 1881. november 25-én Bergamo közelében
született egy tízgyermekes parasztcsalád harmadik gyermekeként. Papi
tanulmányait Bergamóban kezdte, majd Rómában folytatta, ahol teológiai
doktorátust is szerzett. Még a pappá szentelése előtt mondta: „Vérmérsékletemnél fogva hajlamos vagyok a
mások iránti jóindulatra.
Általában mind az emberekben, mind a dolgokban először a jót fedezem
fel. A bírálat és mások elítélése idegen tőlem.” 1904. augusztus
19-én
szentelték pappá. Tehetségére felfigyelt a bergamói püspök, aki
magántitkárává nevezte ki, valamint lelkipásztori feladatot is bízott
rá, a fiatalokkal való foglalkozást. Közben professzorként
egyháztörténelmet, hitvédelmet és ókeresztény irodalomtörténetet
tanított az egyházmegyei szemináriumban, valamint a környék vallási
életének múltját kutatta. Társadalmi kérdésekkel, a világiak
apostolkodásával is foglalkozni kezdett. Az első világháborúban eleinte
a betegápolás területén tevékenykedett, majd Bergamo katonai
kórházainak lelkészévé nevezték ki. 1918-ban a frontról hazatért
kispapok lelki vezetője lett, ill. szintén a háború után az egyetemek
lelkipásztorainak irányítója.
1921-ben XV. Benedek pápa Rómába rendelte a Hitterjesztési
Kongregációhoz, ahol fő feladata a missziók anyagi támogatásának
szervezése volt. Az 1924/25-ös tanévben a pápai Lateráni Egyetemen
patrológiát (ókeresztény irodalomtörténetet) tanított.
XI. Pius pápa 1925-ben Bulgária apostoli vizitátorává nevezte ki, és
püspöki méltóságra emelte címzetes érseki ranggal. Roncalli ekkor
választotta ki püspöki jelmondatát: Obedientia
et pax (engedelmesség és
béke). 1934-ben Görögország és Törökország pápai legátusa lett. E
helyeken számos ortodox főpappal alakított ki jó kapcsolatot.
Vatikánban többször bírálták Roncallit, állítólagos naivitása miatt, de
azt mindenki elismerte: kiváló diplomata, kezelni tudja a
legkiélezettebb helyzeteket is, erre pedig különösen nagy szükség volt
az olyan államokban, ahol a katolikusok kisebbségben éltek, vagy éppen
visszaszorulóban voltak. Vatikáni diplomataként Roncalli minden tőle
tehetőt megtett, hogy segítsen az arra rászorulóknak.
|
|
|
