|
XX. század pápái
A
XX. századot tekinthetjük az egészségügyi, szociális, tudományos és
technikai fejlődés valamint a nemzetközi egységesülés korszakának,
ugyanakkor megjelölhetjük a példátlan méretű háborúk, népirtások,
diktatúrák születésének és bukásának koraként is. Ebben az évszázadban
tulajdonképpen megváltozott az élet minden területe, és az egész emberi
társadalom alapvetően átalakult. A változás a katolikus egyházat sem
kerülte el. Sorozatunkban a XX. század pápáinak életével és
munkásságával szeretnénk bemutatni az egyházban végbemenő átalakulást,
melynek hatására a század végére Vatikán régen látott fényében és
szellemiségében tündököl.
Boldog XXIII. János pápa
(1881 –1963)
XII. Piusz súlyos betegség és hosszan tartó szenvedés után, 1958.
október 9-én meghalt. A temetése után azonnal megkezdődött a konklávé,
mert Vatikán a feszült nemzetközi helyzetben gyorsan szerette volna
beiktatni az új pápát. A döntés azonban nehezebben született meg, mint
ahogy azt a Szentszék gondolta. Csak a nyolcadik szavazás után 1958.
október 28-án szálhatott fel a fehér füst, és jelenthették be, hogy
Szent Péter 261. utóda Angelo Giuseppe Roncalli lett. A
konklávé döntése a közvéleménynél, a hívőknél és a pápát választó
bíbornokoknál is, csak Roncallit lepte meg a legjobban. Legendás humora
azonban most sem hagyta el, s miután a választás eredményét elfogadta,
azonnal megjegyezte, „Pápa bárkiből
lehet, amint azt az én esetem is
bizonyítja”, majd a XXIII. János nevet vette fel, hogy
elhalványítsa a
késő középkor hasonló nevű ellenpápájának emlékét.
|
