|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2009. NOVEMBER
|
|
Boldog XXIII. János pápa
(1881 –1963)
77 éves már, mikor elindul a pápaválasztásra, s mint már az elején
említettem október 28-án az 51 bíborosból álló konklávé megválasztotta
a sokak által átmenetinek tűnő pápát.
A bíborosok előtt 1959. január 25-én, a Falakon kívüli Szent Pál
bazilikában tartott beszédében fogalmazta meg programját. Ennek főbb
pontjai: a római egyházmegyei zsinat, az egyetemes zsinat összehívása
és az egyházi törvénykönyv revíziója. Az egyetemes zsinat
összehívásának terve nagy szenzációként, hatalmas meglepetést keltett
egyházi körökben is. Kezdetben, XXIII. János pápa maga sem határozta
meg a zsinat pontosan szándékát. A készülődések során különféle
vélemények láttak napvilágot. De amikor a pápa 1962. október 11-én
megnyitotta a 21. egyetemes zsinatot, a hangulat kezdett megváltozni,
és a program is kialakult. A zsinat alapgondolata, az azóta népszerűvé
vált aggiornamento, korszerűsödés terve tetszett azoknak az
egyháziaknak, teológusoknak, püspököknek, lelkipásztoroknak, akik XII.
Pius pápasága alatt már várták a tavaszi megújulást, a katolikus egyház
figyelését az idők jeleire, hogy a modern világ kihívásaira
válaszoljon, széleskörű párbeszédet folytasson keresztényekkel, a
világvallásokkal és a nem hívőkkel is. A következő öt tervezetet
(schema) terjesztették a zsinati atyák elé: a liturgia, a
kinyilatkoztatás forrásai, a hírközlő szervek, a keresztények egysége
és az egyház. Az ünnepélyes megnyitó 1962. október 11-én volt. Több
mint 2500 püspök érkezett Rómába és először történt meg, hogy 18
nem katolikus egyház elfogadta a pápa meghívását, és küldött hivatalos
megfigyelőt a zsinatra. Megnyitó beszédében kérte a pápa, hogy a zsinat
semmiféle elítélő döntést ne hozzon. „Sokszor
hallani elszomorító
hangokat, azokét, akik bár buzgóságról tanúskodnak, de ugyanakkor nem
túlzott bölcsességről s a helyes mérték iránti érzék teljes hiányáról.
Akik a modern időkben csak hanyatlást látnak. Egyre csak azt ismétlik,
hogy a mi korunk a múlttal összevetve tartósan romlásba süllyedt. Ezt
mondják, mintha semmit sem tanultak volna a történelemből, amely az
élet tanítómestere. S mintha a régi zsinatok korában a keresztény
tanítás, a keresztény élet s a hit szabadságának diadalával ment volna
végbe minden. De nekünk más a véleményünk, mint a romlás ezen
prófétáinak, akik mindig balsorsot látnak előre, mintha a világ
pusztulása állana küszöbön” (részlet a megnyitó beszédből)
|
|
|
