XX. század pápái: XI. Piusz pápa (1922-1939) 

                
1929-ben érte el legnagyobb politikai sikerét, amikor rendezte az úgynevezett „római kérdést, aminek a lényege, hogy 1870-ben az Olasz Királyság elfoglalta Rómát, és ezzel a Szentszék elvesztette szuverenitásának nemzetközi elismerését, vagyis azt a biztosítékot, amire egyetemes küldetésének zavartalan ellátásához szüksége lett volna. A pápák ezért hatvan éven át tudatosan vállalták a „vatikáni fogságot. A Vatikánvárosi Állam létrehozásával az olasz kormány biztosította a Szentszék függetlenségét, illetve szabályozta Olaszország és a katolikus egyház kapcsolatait. A három évig húzódó tárgyalások eredményeképpen megvalósult „kibékülés" (Conciliazione) melynek kulcsa egyrészt a Szentszék szuverenitásának elismerése, másrészt ezen szuverenitás területi biztosítékának létrehozása volt.
XI. Piusz ez utóbbival kapcsolatban csupán egy jelképes nagyságú területre tartott igényt, ami ahhoz éppen elég, hogy a Szentszék szuverenitásának kézzelfogható támaszt nyújtson. A szerződés egyik mellékletét képező pénzügyi egyezmény a Szentszék kárpótlását rendezte, részben készpénz, részben olasz államkötvények átadása révén, így biztosítva a Vatikánváros létezésének anyagi alapjait. A Lateráni Konkordátum aláírásával a Szentszék lemondott az Olasz Királysággal szembeni további követeléseiről.
XI. Piusz minden erejével a „két világi vallás, a nácizmus és a kommunizmus ellen küzdött. Kezdetben a kommunizmust tartotta az egyház legnagyobb ellenségének. Leleplezte az ateista kommunizmus téveszméit és bűntetteit. „A kommunizmus „megfosztja az embert szabadságától és minden erkölcsi tartásától, a vak ösztönökkel szemben”. A harmincas évek közepétől azonban egyre nagyobb aggodalommal figyelte a szélsőjobboldali pártok – melyeket kezdetben a kommunizmus elleni védőbástyának tartott –  megerősödését és hatalomra jutását. Nyilvánvalóvá vált számára, hogy az emberiség elleni legnagyobb veszélyt a fasizmus és nácizmus jelenti. 1937 márciusában két enciklikával keményen elítélte a két szélsőséges rendszert, a kommunizmust és a náci ideológiát. „Mindkét enciklika rendkívül nagy értékű – jelentette ki Pietro Scoppola olasz tudós – ,mivel leleplezi a „világi vallás” jelenségét, vagyis azt a kísérletet, hogy a politika hassa át az emberi élet minden területét, magába olvassza a vallási dimenziót is. Ennek elítélése nagy jelentőségű volt a maga korában is, de egyben figyelmeztetés a jövő számára”.  Ezért XI. Piusz pápa két enciklikája ma is fontos vonatkozási pontot jelent a demokrácia és a szabadság értékei szempontjából.