|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2008. DECEMBER
|
1877-ben
Rómába rendelték, ahol rövid idő alatt oly
tekintélyre tett szert, hogy IX: PIusz szept. 21-én
camerlengóvá nevezte ki, azaz
kamarás-bíborosnak, ami Róma második
leghatalmasabb rangja volt, mely hivatal viselője az apostoli
szék üresedése alatt legfőbb hatalommal a
pápa világi ügyeit rendezi.
1878. február 07-én meghalt IX. Piusz. A
pápaválasztásnál roppant
tanácstalanság uralkodott, akkor a Rómában
összegyűlt hatvanegy bíboros közt (volt két
magyar bíboros is: Simor János hercegprímás
és Mihalovich József zágrábi
bíboros-érsek). Féltek az olasz kormány
beavatkozásától, ezért gyorsan kellett
dönteni. Az első szavazásnál annyira megoszlottak a
vélemények, hogy nem kevesebb, mint tizenöt
jelöltre kapott szavazatot. Végre a harmadik körben,
február 28-án Pecci Joachim megkapta a
szükséges kétharmados többséget: 44
szavazatot. Az új pápa, mikor a választás
végeredményét megtudta, elsápadt, s nem
mondott egyebet, mint e szavakat: „Nem vagyok
méltó, hogy a terhet, mely vállaimra hárul,
viseljem.” Kegyeletből, és XII. Leó iránt
érzett elismerése és szeretete jeléül,
akinek regnálása alatt papi pályáját
is elkezdte, a XIII. Leó nevet vette fel, és lett az
egyház 256. pápája. 25 éven keresztül
kormányozta a Katolikus Egyházat, amellyel a negyedik
leghosszabb ideig uralkodó pápa lett Szent Péter,
IX. Piusz , és II. János Pál pápa
után.
A Katolikus Egyház, amelynek XIII. Leó az
élére lépett egyrészt erősebb,
másrészt gyengébb volt, mint előde IX. Piusz
idején. Szellemileg a pápaság utoljára
talán X. Leó pápa halála előtt állt
ilyen magas szinten. A katolikus országokban új
szerzetesrendek alakultak, terjedt a hit iránti odaadás,
és a világmissziók újra fellendültek,
reményt keltő jelek mutatkoztak a lelki élet
fejlődésében.
Politikailag azonban a Szentszék Napóleon óta nem
volt ilyen gyenge. Európa liberális kormányai
rendre egyházellenes rendelkezéseket hoztak, és az
1860-as évek végétől az egyház és az
állam szétválasztásának programja a
közoktatásra is kiterjedt. Az egyházellenes
politikák és nézetek egyre nagyobb tért
nyertek. Franciaországban. Németország
antiklerikális politikába kezdett, Írország
forrongott, a felosztott és megszállt
Lengyelországban sem volt nyugodt a helyzet. Ezekben az
országokban üldöztetésekkel és
egyéb kegyetlenkedésekkel biztosították a
katolikus lakosságnak az uralkodóhoz való
hűséget. A spanyol és a portugál politikai
életet a katolikusok és a liberálisok
engesztelhetetlen ellentéte jellemezte. Olaszországban,
pedig kiváltképpen bizonytalan volt a helyzet, ugyanis
itt még katolikus pártok sem segíthettek a
Szentszéknek, hiszen Róma elfoglalása miatt, IX.
Piusz arra szólította fel híveit, hogy ne vegyenek
részt a politikai életben. Ennek, az lett a
következménye, hogy az állam teljesen szabadkőműves
befolyás alá került. Így szinte
gyűlölettől izzó légkörben kellett megkezdenie
XIII. Leónak az uralkodását.
|
|
|
