|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2008. DECEMBER
|
Emellett még egy másik súlyos probléma is
meghúzódott a háttérben, amelyről eleinte a
politika sem vett tudomást. A XIX. század második
felére az ipari forradalomból eredően a kapitalizmus
uralma áthatotta az egész világot, az élet
minden területét, és a létminimum alatt
élő munkásosztály hatalmas tömegeit termelte
ki. A proletariátus súlyos problémáira
senki sem adott választ. A gyökereiktől,
hagyományaiktól megfosztott emberek ideológiai
vákuumát a szocialista és anarchista csoportok
tudták betölteni. A nyomorban élő emberek egyre
erőteljesebben kezdtek küzdeni a tőkés
kizsákmányolók ellen, s marxista
tömegpártokba szerveződtek. Magukévá
tették a tudományos szocializmus ideológiai
alapjait, és elhatárolódtak mindenféle
vallástól. XIII. Leó a kor egyik legfőbb
feladatának tekintette, a proletariátus gondjainak
enyhítését, és fontosnak tartotta, hogy az
egyház választ tudjon adni a munkásoknak, az
élét nagy kérdéseire.
Kormányzási programját az 1878. április
21-én kiadott "Inscrutabili Dei consilio" kezdetű
enciklikájában fejtette ki Ennek szelleme és
mondanivalójának lényege, hogy az egyházat
és a kultúrát összhangba kell hozni, a modern
világot újból kereszténnyé, a
keresztény életet pedig, korszerűvé kell
formálni. Tehát az egyháznak ki kell lépnie
az elzárkózottságából, és a
társadalmi életben tevékenyen részt kell
vennie. Az emberek és a kor égető
problémáira megoldást kell találnia, hogy
így segítse elő, hogy a kultúra valódi
alapjainak, az erkölcsnek és az
igazságosságnak az
érvényesülését. Mindezek
érdekében az általa legmegfelelőbbnek tartott
eszközöket és módszereket használta
pápasága idején. Jellemző rá az
ellentétek közötti egyensúlykeresés, a
problémák kölcsönös előnyökkel
járó, megegyezés útján
történő rendezése, a realitásokhoz
való alkalmazkodás, az egyház
tanításának minden kérdésre
vonatkozó kifejtése, és a népek vezetőivel
való szoros együttműködés. A
változást nem forradalmian akarta létrehozni,
hanem a régit meg nem tagadva, fokozatosan vezette be az
új gondolatokat.
A rendkívül szorgos pápa volt. Ő írta a
legtöbb, összesen 85 enciklikát a pápák
között Enciklikái között a legjelentősebbek,
amelyeket a szocializmusról (1878), a szabadkőművességről
(1884), az államok keresztényi szervezetéről
(1885), a szabadságról (1888) és a
házasságról (1890) írt.
Az említett enciklikák csúcspontját, az
1891. május 15-én kiadott Rerum
novarum
("Az új dolgok") jelentette, mely a munkások
helyzetéről szólt. Ez a pápai
megnyilatkozás lett a keresztény szociális
tanítás és mozgalom Magna Chartája,
és a későbbi, az ilyen tárgyú
szentszéki dokumentumok is ehhez a tanulmányhoz
nyúltak vissza.
|
|
|
