|
|
|
|
GRIMM
TESTVÉREK: A LIBAPÁSZTORLÁNY
|
S
minden úgy történt, mint tegnap: suhant a szél, röpült a sapka, a fiú
meg szaladt utána, s mire visszatért, a lány már régen megfésülte,
befonta, koszorúba is kötötte a haját. Ahogy leszállt az este, és
hazaértek, ment a pásztorfiú nagy mérgesen egyenest az öreg királyhoz.
- Uram királyom - mondta -, én ezzel a lánnyal nem őrzöm tovább a
libákat!
- S ugyan miért nem? - kérdezte az öreg király.
- Ej, hát egész álló nap csak bosszant!
Erre aztán az öreg király megparancsolta neki, mondja el rendre, mi
történt, hogyan történt.
- Hát az úgy van, uram királyom - kezdte a fiú -, hogy amikor reggel
tereljük kifelé a falkát a kapu alatt, van ott egy lófej, annak azt
mondja:
"Mivé lettél, paripácskám?!"
A fej meg azt feleli rá, hogy:
"Menj csak, menj csak, szép királylány;
anyád szíve, ha így látna,
bánatában megszakadna."
És elmondott szép sorjában mindent: milyen haja van a lánynak, hogyan
hívja a szelet, és neki hogyan kell a sapkáját kergetnie a réten.
Az öreg király figyelmesen végighallgatta a fiú mondókáját, aztán
meghagyta neki, hajtson csak ki másnap is úgy, ahogyan szokta. Hanem
azon a reggelen ő maga jó korán fölkelt, s elbújt a sötét kapuboltban,
hogy kihallgassa, mit beszél a lány a ló fejével. S úgy talált mindent,
amint azt a fiú az előző estén elmondta neki. Megvárta, míg kiterelik a
falkát a kapun; akkor aztán óvatosan utánuk lopakodott, behúzódott a
mezőn egy bokorba, s onnét figyelte, mi történik. A libák csakhamar
szétszéledtek a legelőn, a pásztorlány meg leült a gyepre, és
bontogatni kezdte csillogó-villogó haját. A fiú ott leskelődött a
közelében, s alig várta, hogy egy óvatlan pillanatban kitéphessen egy
szála: a hajából. De alighogy egyet moccant, a lány nyelve máris úgy
pergett, mint a rokka:
|
|
|
