|
|
|
|
GRIMM
TESTVÉREK: A LIBAPÁSZTORLÁNY
|
Erre
a királylány már nem szólt semmit, csak ment szép csendesen kifelé a
városból, hajtotta, terelgette a libákat. Mikor kiértek a mezőre, leült
a gyepre, kibontotta és fésülni kezdte a haját. Olyan volt az, mint a
színarany, úgy omlott le zuhatagban a vállára, mint az arany napsugár.
A pásztorfiú meg csak nézte, hogyan csillog-villog, és szeretett volna
kitépni belőle egy szálat. De a királylány észrevette a szándékát, és
ahogy a haja felé kapott, mindjárt rákezdte:
"Fújj, szelecske, fuvallj hát,
fújd le róla a sapkát,
hadd kergesse a réten,
míg a hajam kibontom, kefélem,
koszorúba fonom szépen."
Egyszeriben heves szél kerekedett, lefújta a fiú fejéről a sapkát, s
olyan sebesen sodorta, hogy alig győzött szaladni utána. Végre
elcsípte, de mire visszatért, a királylány már régen megfésülte, be is
fonta a haját. A pásztorfiú mérgében szóba sem állt vele többet,
duzzogva hátat fordított neki, s így őrizték a libákat, míg csak be nem
esteledett. Akkor hazamentek. Másnap reggel, ahogy a sötét kapubolton
áthaladtak, mondja megint a királylány:
"Mivé lettél, paripácskám?!"
S feleli megint a lófej:
"Menj csak, menj csak, szép királylány;
anyád szíve, ha így látna,
bánatában megszakadna."
Kiértek a rétre, ott a lány leült a gyepre, s kezdte a haját
bontogatni, a fiú meg odaugrott, hogy kirántson belőle egy szálat. De a
lány gyorsan elkezdte:
"Fújj, szelecske, fuvallj hát,
fújd le róla a sapkát,
hadd kergesse a réten,
míg a hajam kibontom, kefélem,
koszorúba fonom szépen."
|
|
|
