|
|
|
|
GRIMM
TESTVÉREK: A LIBAPÁSZTORLÁNY
|
A
királyfi édesapja, az öreg király éppen kinézett az ablakon, és tüstént
megakadt a szeme a királylányon. "Ej - gondolta -, de szép, de finom
teremtés!" Azzal átment a fogadóterembe, hogy megtudakolja a
menyasszonytól, kit hozott magával, s miért hagyta az udvaron.
- Útközben szedtem föl, hogy ne unatkozzam - felelte fitymálva a
komorna. - Valami munkára kell fogni, ne lopja itt a napot.
- Jól van - mondta az öreg király -, van nekem egy ügyes kis
libapásztorom, melléje adom segítségnek.
Ettől fogva ezzel a pásztorgyerekkel terelgette az igazi
királykisasszony a libákat, a hamis menyasszony pedig ott kényeskedett,
ott páváskodott a palotában. Jól érezte magát, élvezte a jómódot, és
csak olyankor borult el, ha arra gondolt, hogy még utóbb megszólal
egyszer az istállóban Falada, és elárulja a titkát. Ezért föltette
magában, hogy akár így, akár úgy, de mindenképpen elpusztítja.
Rámosolygott hát egy szép napon a királyfira:
- Kedves férjem, szépen kérlek, tedd meg, amit kérek tőled!
- Szíves örömest! - felelte a királyfi. - Hadd hallom hát, mi a
kívánságod.
- Semmi egyéb, mint hogy hívasd el a sintért, és vágasd el annak a
lónak a nyakát, amelyiken idejöttem hozzád. Sok bosszúságom volt vele
az úton.
A királyfi kiadta íziben a parancsot: legyen úgy, ahogy a felesége
kívánja, s múljék ki a derék Falada a világból. Híre futott a dolognak
az egész udvarban, de még lent a majorban is, s
nem kerülte el az igazi királylány fülét sem. Amikor reggel megjött a
sintér, a libapásztorlány odasurrant hozzá, és így szólt:
- Egy aranyat adok neked, ha teljesíted a kérésemet. Ha levágtad a ló
fejét, szögezd ki a város kapujába. Annak sötét boltja alatt terelem el
reggel-este a libákat; ha felnézek, legalább a fejét hadd lássam
szegény Faladának.
A sintérnek elkelt az egy arany; sajnálta is a lányt, hogy így búsul a
ló után; megtette hát, amit kívánt: fogta a ló fejét, és jó erősen
odaszögezte a kapualjba. Másnap kora reggel, ahogy terelik kifelé a
pásztorfiúval a libafalkát, elmenőben azt mondja a királylány:
"Mivé lettél, paripácskám?!"
S ráfelel a falon a lófej:
"Menj csak, menj csak, szép királylány;
anyád szíve, ha így látna,
bánatában megszakadna."
|
|
|
