|
|
WASS ALBERT: KARÁCSONYI MESE
|
Lassanként kiért a városból, s ahogy a
dűlőúton haladt fölfele a hegyek irányába,
egyszerre csak összetalálkozott a sötétben egy
emberrel, aki egy döntött fát vonszolt magával
kínlódva. Kiéhezett, sovány ember volt, s
csak szakadt rongyok borították a testét, de
mégis húzta, vonszolta magával a terhet,
bár majdnem összeroskadt a gyöngeségtől.
“Minek kínlódsz ezzel a fával? -
kérdezte meg az angyal. - Hiszen ha tüzet
gyújtanál belőle magadnak itt, ahol állsz,
megmelegedhetnél mellette.”
“Jaj, lelkem, nem tehetem én azt - felelte az ember. -
Asszonyom, s kicsi fiacskám van otthon, kik fagynak meg, s olyan
gyöngék már, hogy idáig nem
jöhetnének el. Haza kell vigyem nekik ezt a fát, ha
bele is pusztulok.”
Az angyal megsajnálta az embert, és segített neki
a fával, s mivel az angyaloknak csodálatos nagy
erejük van, egyszerre csak odaértek vele a
sárból rakott kunyhóhoz, ahol a szegény
ember élt. Az ember tüzet rakott a kemencében, s
egyszeriben meleg lett tőle a kicsi ház, s míg egy
sápadtra éhezett asszony s egy didergő kisfiú
odahúzódtak a tűz mellé melegedni, az angyal
meggyújtott egy gyertyát az ember szívében,
mert jóságot talált abban.
”Édesanyám, éhes vagyok…” -
nyöszörögte a gyermek, s az asszony benyúlt a
rongyai közé, elővett egy darab száraz kenyeret,
letörte az egyik sarkát, s odanyújtotta a gyermeknek.
“Miért nem eszed meg magad a többit? -
kérdezte az angyal. - Hiszen magad is olyan éhes vagy,
hogy maholnap meghalsz.”
“Az nem baj, ha én meghalok - felelte az asszony -, csak
legyen mit egyék a kicsi fiam.”
S az angyal ott nyomban meggyújtotta a második
gyertyát is, és odahelyezte az asszony
szívébe.
A gyermek leharapott egy kis darabot a kenyér
sarkából, aztán megszólalt:
“Édesanyám, elhozhatom két kis
játszótársamat a szomszédból? Ők is
éhesek, s nincs tűz a házukban. Megosztanám
velük ezt a kis kenyeret, meg a helyet a tűznél!”
Az angyal pedig meggyújtotta a harmadik gyertyát is,
és odaadta a kisfiúnak, aki boldogan szaladt ki a
gyertyával a sötét éjszakába, hogy
fénye mellett odavezesse kis társait a tűzhöz
és a kenyérhez.
|
|
|
