B) A tények válasza
1. Általános megoldás: a nagyobb Tudat felé

Abszolút meggyőződésem, hogy csakugyan létezik ilyen vitathatatlan és tárgyilagos kritérium, nem is titokzatos, nincs is elrejtve, mindenki szeme elé tárul. Azt is állítom, hogyha észre akarjuk venni, elég megfigyelnünk magunk körül a Természetet a Fizika és a Biológia legfrissebb vívmányainak fényénél, vagyis a Fejlődés nagy jelenségéről alkotott új elgondolásaink szerint.
Tudjátok, abban ma már senki sem kételkedik komolyan, hogy a világmindenség „ontológiailag” nem megállapodott valami, hanem kezdettől fogva, egész tömegének legbensejéig, két nagy ellentétes áramlást követve mozog: az egyik áramlás a végső szétesés állapota felé ragadja magával az Anyagot; a másik sodrás pedig szerves egységeket épít és ezeknek legmagasabb fokú, elképesztően bonyolult típusai alkotják azt, amit „élő világnak” nevezünk.
Ennek leszögezése után vegyük közelebbről szemügyre a második áramlatot, vagyis az Életét, amelyhez tartozunk. A tudósok egy jó évszázadon át elismerték ugyan a biológiai Evolúció valóságát, mégis azon vitatkoztak, vajon a minket magával sodró mozgás nem csak valamiféle zárt körvonalú örvénylés-e –, vagy pedig határozott sodrás, mely a Világ élő részét valamilyen megállapított felsőrendű állapot felé hajtja? Nos hát, ma a véleményeknek csaknem egyöntetűsége alapján mondhatjuk, hogy a két feltevés közül határozottan a második hipotézis felel meg a valóságnak. Az Élet nem törvények nélkül bonyolódik, s nem is találomra, hanem – akár a szervezett lények együttesét, akár a részleteit figyeljük – módszeresen, visszafordíthatatlanul tart egyre magasabb fokú tudatállapotok felé. S ez úgy történik, hogy az Embernek végső és egészen friss keletű megjelenése a Földön: csak szabályos és logikus eredménye egy olyan folyamatnak, amely már bolygónk őskezdete óta megindult.