|
Teilhard de
Chardin: Gondolatok a boldogságról
|
1.
Először: a nyugalom boldogsága. – „Csak semmi izgalom, semmi kockázat,
semmi erőfeszítés. Csökkentsük kapcsolatainkat, szűkítsük igényeinket,
tompítsuk lámpánk fényét, kérgesítsük meg bőrünket, bújjunk vissza
csigaházunkba. – Boldog ember az, aki legkevesebbet gondolkodik, minél
kevésbé érez és nemigen vágyódik semmire”.
2. Aztán: az élvezés boldogsága, – a mozdulatlan, vagy – helyesebben
mondva – a folyton felújított gyönyör. „Az élet célja nem az, hogy
cselekedjünk és alkossunk, hanem, hogy kihasználjuk az előnyeit. Tehát:
még kisebb erőfeszítés, vagy éppen csak annyi, hogy kicserélhessük a
poharat, meg a likőrt. Elnyújtózni, mint a levél a napsugárban, minden
percben másik oldalra feküdni, hogy még jobban élvezhessük új
helyzetünket: ez a boldogság receptje. – Boldog az, aki legteljesebben
képes élvezni a rendelkezésére álló pillanatot”.
3. Végül: a növekedés boldogsága. – E harmadik szempont szerint a
boldogság nem önmagáért létezik és nincs is olyan értéke, mint egy
tárgynak, amire törekedhetünk és amit önmagában megragadhatunk. A
boldogság csak jele, eredménye és szinte jutalma a helyesen irányított
cselekvésnek. „A boldogság az erőfeszítés mellékterméke” – mondja
valahol A. Huxley. Tehát nem elég – ahogy a modern hedonizmus sugallja
– akárhogy megújhodnunk, hogy boldogok legyünk. Semmiféle változás nem
boldogít, ha nem emelkedő irányban történik. – Boldog ember tehát az,
aki a boldogság közvetlen keresése nélkül, feltétlenül megtalálja az
örömöt, szinte ráadásul abban a tettében, amellyel kiteljesedni
igyekszik, s önmaga végső határáig tör előre.
A nyugalom boldogsága, az élvezés boldogsága, a kibontakozás
boldogsága.
Az Ember nívóján az Élet habozik e három útirány között és szemünk
láttára osztja meg árját. Hogy megindokoljuk választásunkat, csakugyan
az ízlés, meg a vérmérséklet egyéni tetszésére vagyunk hagyatkozva? –
amint ezt ismételgetik. Vagy pedig valahol találhatunk valami alapot,
vitathatatlan – mert tárgyilagos – érvet annak eldöntésére, hogy e
három út egyike abszolút jobb, s következésképpen az egyedüli is, amely
igazán boldogíthat?
|
|
|