I. A boldogság elméleti tengelyei
A) Amint a probléma felmerül: három különféle magatartás, ha szembenézünk az élettel  

Hogy jobban megértsük, miként vetődik fel bennünk a boldogság problémája és miért vagyunk hajlandók habozni, ha szembenézünk vele. Mindenekelőtt jól körül kell néznünk, vagyis meg kell különböztetnünk három kezdeti, alapvető magatartást, melyeket az emberek ténylegesen elfogadnak és megvalósítanak, ha szembenéznek az Élettel. Hadd irányítson egy hasonlat!
Képzeljük el, hogy kirándulók indultak el, magas hegycsúcs megmászására vállalkoztak. Vegyük szemügyre csoportjukat pár órával az indulás előtt. Nyugodtan elképzelhetjük, hogy abban a percben háromfajta elemre oszlik az együttes:

1. Egyesek sajnálják, hogy elhagyták a vendégfogadót. A fáradság, a veszélyek aránytalannak látszanak a siker értékéhez viszonyítva. Elhatározzák, hogy visszafordulnak.
2. Mások nem bánják, hogy elindultak. Szépen süt a nap, nagyszerű a kilátás. De hát miért kellene még feljebb menni? Nem jobb-e élvezni a hegyet ott, ahol vagyunk, a rét és az erdő kellős közepén? – Le is fekszenek a fűbe, átcserkészik a környéket és várják az uzsonna idejét.
3. Végül ismét mások, az igazi alpinisták, csakis a csúcsra néznek, hiszen megfogadták, hogy megmásszák. S nekiindulnak, előre.
Fáradtak, – bonvivánok, – tüzes szívűek.

Három Embertípus... Szíve mélyén mindegyikünk ott hordja e háromnak csíráját, – s világszerte csakugyan e három között oszlott meg mindig az Emberiség.