E témakörben könyvek, kutatók munkái, egyéni és közösségi élmények századok óta szenvedélyes ütemben követik egymást, de nem sikerül egyöntetű meggyőződést teremteniük. S végül is sokak számára az a gyakorlati következtetés alakul ki e sok vitából, hogy meddő vállalkozás volna tovább keresni. Vagy a problémát megoldhatatlannak látják: ezen a világon nincs igazi boldogság. Avagy pedig azt vélik, hogy rengeteg különféle megoldás van és ezért az egész kérdés bizonytalan. Hogy ki boldog – ez személyes megítélés ügye. Te a bort szereted, meg a jó ételeket. Én inkább az autót, a költészetet és szeretek jótékonykodni is. „Kinek milyen az ízlése és kinek mekkora a szerencséje” – ezt bizonyára gyakran hallottátok ti is. S lehet, hogy kissé így is gondolkodtok.
Ma esti előadásomban éppen kortársainknak ilyen relativista és végeredményben borúlátó szkepticizmusával akarok szembeszállni, mert azt szándékozom megmutatni, hogy éppen az Ember számára a boldogság egyetemes iránya egyáltalán nem oly bizonytalan, mint ahogy könnyedén mondogatják, – feltéve, hogy vizsgálódásunkat a lényeges boldogság-formákra korlátozzuk és kutatásunk közben a Tudomány – a Biológia – tanítására támaszkodunk.
Ha már – sajnos – nem adhatom meg nektek a boldogságot, legalább segítségetekre lehetnék megtalálásában!
Előadásom két részre oszlik:
– az első, jórészt elméleti részben, igyekszünk együtt meghatározni az emberi boldogsághoz vezető legjobb utat;
– a második részben, amely következtetésként szolgál, fel fogjuk vetni magunknak ezt a kérdést: egyéni életünket hogyan alakíthatjuk a boldoggá válás általános tengelyeihez?