|
|
|
|
Teilhard de
Chardin: Gondolatok a boldogságról
|
II. A
boldogság alapvető szabályai
Tegyük most félre a merő elméletet és térjünk át, hogy miként
alkalmazhatjuk egyéni életünkben.
– Az igazi boldogság – amint imént leszögeztük – a növekedés boldogsága
és határozott irányban vár reánk
1. meg kell alkotnunk az egységet önmagunk mélyén;
2. énünket egyesítenünk kell másokkal, hozzánk hasonlókkal;
3. életünket a mi életünknél nagyobb életnek kell alárendelnünk.
E meghatározásokból mi következik mindennapi életünkre vonatkozóan? A
valóság gyakorlati terén hogyan kell cselekednünk, hogy boldogok
legyünk?
Itt persze csak igen általános irányelvekkel szolgálhatok
kíváncsiságotok és jó szándékotok számára. Mert itt már jogosan
kerülnek elő az ízlés, a szerencsés adottságok és a vérmérséklet
sokféle kérdései. Természeténél és struktúrájánál fogva az Élet csak
elemei óriási változatosságának köszönhetően alakul ki és halad előre.
Mindegyikünk sajátos szemszögéből látja a Világot és kapcsolódik bele
saját vitalitásának közölhetetlen erőkészletével és árnyalati
finomságával. (Ez olyan változatosság, amely – csak mellékesen
jegyezzük meg – a „személyiség” biológiai értékének alapja). Ezért
mindegyikünk csak önmaga fedezheti fel saját maga számára azt a
magatartásmódot és az utánozhatatlan életvitelt, amely a legnagyobb
mértékben felel meg a körülötte fejlődő Világmindenségnek, vagyis
boldogító békét ad neki.
E megszorítások ellenére is a boldogság három szabályát fogalmazhatjuk
meg a fent kifejtett távlatoknak megfelelően:
|
|
|
