|
|
|
|
Móra Ferenc: A békapásztor
|
Mikor
én kisgyerek voltam, többféle mesterséget tanultam, mint most. Az
édesapámnak én voltam az újsághordója, az édesanyámnak én voltam a
vízhordója. A húgom engem szalasztott medvecukorért, a nagyanyó tyúkja,
ha elveszett, nekem kellett megkeresni. Én jártam őrletni a malomba, én
talicskáztam haza a szőlőbül a cseresznyét s mikor a forgószél elkapta
a nagyapám kalapját, nekem kellett utána bujdokolnom a hetedik utcába.
No, az igaz, hogy nem esett hiába a lótás-futás. Édesapám mindig
megdicsért érte, ha jó kedvében volt.
- Derék gyerek vagy, sokra viheted még - szokta mondogatni. - Ha jól igyekszel, még kengyelfutó is lehet belőled.
Egyszer azt találtam mondani erre a biztatásra, hogy nem kengyelfutó leszek biz én, hanem hídpénzszedő.
- Hát ugyan miért szeretnél hídpénzszedő lenni? - nézett rám csudálkozva édesapám.
- Azért mert annak nem kell szaladozni. Egy helyben ül reggeltől estig, helyébe viszik még az ennivalót is.
Nem szólt erre semmit az édesapám, hanem ebéd után megfogta a kezem és kivezetett a kertbe.
- Gyere, mutatok valami szépet!
Biz az pedig nem volt valami szép, amit mutatott. A ribizkebokor
tövében egy békácska kukucskált ki a moha közül. Éppen csak a barnás
fejecskéje látszott, meg az egyik lába.
- Vigyázz, el ne ugrasd! - rántott vissza édesapám, ahogy közelebb hajoltam volna hozzá.
- Ugyan mi nevezetes van ezen az istenadta békán, hogy ilyen féltős? -
tűnődtem magamban. Megtudtam mindjárt. Édesapám letessékelt az öreg
bodzafánk alá, szemben a békácskával és kiadta a parancsot:
- Úgy ülj ezen a helyen, mint a hídpénzszedő a bódéjában. Meg se
moccanj addig, míg a békácska el nem ugrik a helyéről. Ne félj,
helyedbe hozzák az ozsonnát.
Ezzel édesapám otthagyott, én meg elnevettem magamat. Hiszen mire ő
beér, akkorra a békácska a szomszédék kertjében számolgatja a legyeket.
No, ez valami hídpénzszedő béka lehetett, mert meg sem moccant.
Káprázott bele a szemem, annyi ideig rajta tartottam, de a békula még
csak nem is pislantott.
- Hm, ez az ostoba állat bizonyosan alszik - gondoltam magamban. S
addig lestem az ébredését, míg magam is el nem aludtam. Álmomban
hídpénzszedő voltam s olyan sokszor kinyújtottam a karomat, hogy
utoljára már elhalt bele.
|
|
|
