Negyedik jelenés: 1858. február 19. (péntek)

Bernadett már nem félt. Ellenállhatatlan belső késztetést érzett arra, hogy a massabielle-i barlanghoz menjen. Hat vagy hét asszony - akik között Bernadett nagynénje is ott volt - kísérte el. Alig imádkoztak el három Üdvözlégyet, megismétlődött a jelenés, amely körülbelül egy negyedóráig tartott. Bernadett most vitt első ízben egy szentelt gyertyát a barlanghoz, amelyet minden további látogatás alkalmával magával vitt, március 3-ig, a 14. jelenésig.

Ötödik jelenés: 1858. február 20. (szombat)

A kísérők csoportja immár 30 főre nőtt. Ezen a napon is az előző napihoz hasonló események ismétlődtek meg. A jelenések befejeződése után Bernadett mindig rögtön visszanyerte szokásos egyszerűségét, alig akart beszélni a jelenésekről. Csak annyit mondott határozottan, hogy az “aquero”t, a “szép fehér hölgyet” látta ismét, aki rámosolygott és üdvözölte őt.

Hatodik jelenés: 1858. február 21. (vasárnap)

E vasárnap reggel körülbelül 100 jelenlévő volt tanúja Bernadett elragadtatásának. Szűz Mária tekintete egy pillanatra mintha az egész földkerekséget átfogta volna és azt mondta Bernadettnek: "Imádkozz a bűnösökért!" Délután Jacomet rendőrfelügyelő hosszas vallatásnak vetette alá Bernadettet, aki teljesen nyugodt volt. Minden kísérlet, amely arra irányult, hogy ellentmondásokba keveredjen, kudarcot vallott. Soubirous papa megígértette vele, hogy nem megy többé a barlanghoz.

Hetedik jelenés: 1858. február 23. (kedd)

A gyóntatószékben Pomian káplán azt mondta Bernadettnek, hogy nincs senkinek sem joga arra, hogy megakadályozza őt, hogy a barlanghoz menjen. Soubirous papa visszavonta a tiltást. Ezen a napon is legalább 100 tanúja volt a jelenéseknek, többek között Dr.Dozous és egyéb más köztiszteletben álló egyén a városból. Szűz Mária Bernadettet szóról-szóra megtanítja egy "különleges imára", amelyet az titokban tart. Ezt az imát ezután minden nap elimádkozta. A Szűzanya egy feladatot is rábízott: "És most mondd meg a papoknak, hogy azt akarom, egy kápolna épüljön itt."

Nyolcadik jelenés: 1858. február 24. (szerda)

A barlangnál 200-300 ember gyűlt össze. Látták, hogy Bernadett arca csupa szomorúság. A térdén csúszott és néha megcsókolta a földet. Hallották, amint ezt dadogta: "Bűnbánat… bűnbánat… bűnbánat…" Elmondta, hogy a Hölgy ezt kívánta tőle, a bűnösökért engesztelésül.