Első jelenés: 1858. február 11. (csütörtök)

A 14 éves Bernadett, 12 éves húga, Toinette és egy 13 éves barátnőjük, Jeanne Abadie elindultak rőzsét gyűjteni. Odaérve a massabielle-i sziklához, egy barlangra találtak. A barlang előtt kicsiny erecske folyt és Bernadette le akarta húzni a cipőjét és harisnyáját, hogy átmenjen a vízen. Hirtelen egy szélfuvallathoz hasonló hangot hallott. Miután a hangot másodszor is hallotta, a barlang felé nézett, és fent az egyik sziklahasadékban egy szép hölgyet látott fehér ruhába öltözve, derekán kék övvel és mindkét saruján sárga rózsával. A hölgy intett neki, hogy jöjjön közelebb, de Bernadettet mintha a földhöz szögezték volna, nem tudott mozdulni. Önkéntelen mozdulattal megragadta a rózsafüzérét és letérdelt. Keresztet akart vetni, de erre csak azután lett képes, miután a szép tünemény - akinek kezében szintén rózsafüzér volt csillogó kereszttel - előbb megtette. Amíg Bernadett a rózsafüzért imádkozta, látta, hogy a szép hölgy is a rózsafüzér szemeit pergette ujjai közt, de anélkül, hogy ajkai mozogtak volna. A "látomás" körülbelül egy negyedórát tartott. Bernadett barátai mindebből semmit sem láttak. A kislány mondta el nekik, így szerzett tudomást Soubirous mama a történtekről.

Második jelenés: 1858. február 14. (vasárnap)

A farsangi időszak utolsó vasárnapján Bernadett belső indíttatást érzett, hogy a barlanghoz menjen, bár édesanyja megtiltotta neki. Édesanyja csak hosszas kérlelés után engedte el. A két másik kislány is vele ment. Bernadettnél egy kis üveg szentelt víz volt, hogy meghintse vele a jelenést, ha ismét látná a barlangnál. Bernadett kérésére mindannyian letérdeltek és elkezdték imádkozni a rózsafüzért. Bernadett ismét megpillantotta a szép hölgyet, karján rózsafüzérrel. Szentelt vizet hintett feléje, ezen szavak kíséretében: "Ha Istentől van, maradjon, ha nem, távozzon!" Minél buzgóbban hintette Bernadett a szentelt vizet, annál kedvesebben mosolygott a jelenés. Amint a szentelt víz elfogyott, Bernadett tovább imádkozta a rózsafüzért. Ezután eltűnt a jelenés.

Harmadik jelenés: 1858. február 18. (csütörtök)

Első ízben a harmadik jelenés alkalmával szólt a Szent Szűz Bernadetthez. Figyelemre méltó, hogy a Szűzanya tiszta franciasággal szól Bernadetthez, és csak amikor látta, hogy Bernadett nem érti meg őt, akkor váltott át a Bernadett által beszélt helyi nyelvre, a baszkra. Bernadett már kora reggel a barlang előtt térdelt. Néhány felnőtt is elkísérte a városból. Papírt és ceruzát nyújtottak Bernadettnek, aki bement a barlangba és arra kérte a hölgyet, hogy: "Kérem, legyen oly jó, és írja fel a nevét a papírra!" Ezt a felnőttek kötötték a lelkére. "Nem szükséges." – szólt a válasz és a szép Hölgy ezt kérte: "Legyen olyan jó, és jöjjön tizenöt napon át ide a barlanghoz." "Igen, megígérem." - felelte Bernadett. A jelenés ezután a következő igéretet tette: "Nem ígérem Önnek, hogy ebben az életben boldog lesz, de a túlvilágon igen." Végezetül a szép Hölgy ezt mondta: "Szeretném, ha sokan jönnének erre a helyre." Bernadett most hallotta először a "szép, halk" hangot. A jelenés kissé kevesebbet, mint fél órát tartott. Bernadett egyáltalán nem tudta, hogy Szűz Mária állt előtte, mert csak annyit mondott, hogy "egy szép, fehér ruhába öltözött hölgyet" látott.