Kilencedik jelenés: 1858. február 25. (csütörtök)

A barlangnál ismét nagy sokaság gyűlt össze. Ezalatt a jelenés alatt Bernadett látszólag különösen viselkedett, de ez annak tulajdonítható, amit a Szűzanya közölt vele: "Leányom, egy utolsó titkot bízok rád, amely reád és csak reád vonatkozik, és amit senkinek sem mondhatsz el. Most igyál, mosakodj meg a forrásnál és egyél a fűből, amely ott nő." Mária ujjával a barlangra mutatott, Bernadett zavaros vizet pillantott meg, amelyből nem tudott inni. Háromszor is megpróbálta, mindig mélyebbre ásva. Végre negyedszerre ivott belőle és megmosakodott benne. Azután evett a fűből. A körülötte állók közül többen azt mondták, hogy megtébolyodott. De a Bernadett által kiásott forrásból bőven áramlani kezdett a víz (100.000 liter/napi hozammal). Sokak számára ez lett a "csodás víz". Bernadettet még aznap kihallgatta a császári ügyész, sikertelenül.

Tizedik jelenés: 1858. február 27. (szombat)

A jelenés ezúttal 800 ember jelenlétében zajlott le. Bernadett ismét ivott a vízből - amely az egyre bővebben buzgó forrásból eredt - és evett a fűből.

Tizenegyedik jelenés: 1858. február 28. (vasárnap)

Még többen, mint az előző nap (1150 ember) kísérte el Bernadettet a forráshoz. A tarbes-i rendőrparancsnok is lejött a titkárával együtt, akire igen nagy hatással voltak az események. Beszámolója szerint a jelenés elég sokáig tartott. Délután ismét egy kihallgatás következett, az ügyész, a felügyelő és egy nyomozati tiszt jelenlétében. A középiskola igazgatója is kihallgatta Bernadettet négyszemközt. Arra gondolt, hogy talán merevgörcsben szenved, de a beszélgetés után meg volt győződve arról, hogy a leányka valóban látott valamit.

Tizenkettedik jelenés: 1858. március 1. (hétfő)

A rendőrségi jegyzőkönyv szerint 1500-an voltak jelen, Bernadett megint látta azt a kislányt, aki figyelmeztette, hogy nem a saját rózsafüzérét tartja a kezében, hanem egyik kis beteg barátnőjéét. Bernadett ismét ivott a forrás vizéből és megmosakodott abban. Ezen a napon volt először egy pap is jelen. Az újonnan szentelt pap, Dezirat abbé az, a közeli Omex faluból. Figyelmesen szemlélte Bernadettet, majd később így nyilatkozott: "Milyen tökéletes béke, micsoda nyugalom! Milyen fennköltség! Lehetetlen, hogy egy gyerek ilyesmit kitaláljon: olyan természetes és kedves! Mintha a paradicsom küszöbén álltam volna!"