Az én elképzelésem az, hogy a plébániában az egyháznak hívnia kell a híveket a papságra. Eddig úgy közelítettük meg ezt a kérdést, hogy figyeltük, kiben fogalmazódik meg a szó: „Hivatásom van” – ami azt jelenti, Isten hívja őt a papságra. Emlékezzünk azonban csak rá! A kezdetekkor nem ez volt a helyzet. Amikor Szent Pál Kis-Ázsiában, Görögországban, Itáliában alapította az egyházakat, bizonyos kiválasztott embereket szólított meg. Rendszerint idősebb férfiakat: „Szükségem van rád, hogy rád bízhassam a közösséget. Elvállalod? Megteszed?” Aztán rátette kezét az illető fejére, és felszentelte, hogy a kis nyáj pásztora lehessen. Miért nem tesszük ma mi is ezt, amit Szent Pál tett? Mi a probléma? Én bevallom, nem értem, miért csinál a Latin Egyház ebből ilyen nagy problémát. Én magam biztos, hogy felkérnék bárkit Önök közül, akik gyermekeket neveltek fel, és most már van erre lehetőségük és idejük, legyenek pásztorai a környezetüknek. Egy nagy húszemeletes ház külön plébánia lehetne, saját találkozó és liturgikus hellyel. A pap ismerhetné az embereket, együtt kávézhatna velük, bekopogtathatna az ajtajukon. Milyen embereket? Mindegy, nem probléma. Lehet, hogy nem járnak templomba, lehet, hogy nincs semmiféle vallásos előképzettségük, de ki lehet építeni bennük, velük és közöttük egy emberi kapcsolatot, és lassan emberi közösséggé, majd fokozatosan keresztény közösséggé lehet alakítani őket.
Mert elhatárolni és megosztani egymástól az emberi közösséget és a keresztény közösséget, az hiba és tévedés. Ez a titok! És ez az ígéret!
A világ számos pontján most fedezik fel újra az alapvető keresztény közösség jellegét. A plébánia a meghatározó, alapvető emberi közösséggé válik, ahol mindenki ismer mindenkit, és a közösség feje nem egy pap, hanem egy világi személy! Ilyennek képzelem a jövő egyházát.
Egy másik elképzelés szerint, barátok egy csoportja külön plébániát alkothatna a jövőben. Vagy az is lehetséges, pedig ma még nagyon utópisztikusnak hangzik, hogy a munkahelyi közösségek is alapját képezhetnék a plébániáknak. Gyárakban, cégeknél, bankokban együtt dolgozunk 10-15 évig, ahol kialakul egy emberi közösség. Gondolkodnunk kellene azon is, hogyan alakulhatna ez keresztény közösséggé. Ez persze nem könnyű, mert különböző hitű emberek dolgoznak együtt. Itt a kérdés azonban a következő: hogyan kell megkeresztelni egy munkahelyet, egy gyárat vagy egy hivatalt? Én az Apostolok Cselekedeteire hivatkozom, amikor közösségről beszélek, mert ott, a negyedik fejezetben, rátaláltam a kulcsszóra: „egy szív, egy lélek”:

Előző oldal    Vissza az Elmélkedések oldalra    Következő oldal