Amikor
az egyén jogai összeütközésbe kerülnek a család szerkezetével, a család
struktúrájával, a társadalom egészének rendszerével, az a társadalom
egyensúlyát fenyegeti. A mai nyugati társadalomban ez megfigyelhető, és
ez nem nevezhető rendnek. Másodszor: a muzulmán országok azt bírálják,
hogy az Egyezmény csak az ember jogairól beszél. Hol marad az Isten?
Neki nincsenek jogai? Nagyon erősen hangsúlyozzák ezt a bírálatot,
hiszen annak valódi és nagyon komoly, kultúrával kapcsolatos
vonatkozásai vannak. A „Isten jog” kifejezésnek azonban ma nincs
értelme a nyugati kultúrában.
A modern társadalomban a család széthullik. A szülőknek nincsenek
jogaik a gyermek felett, inkább csak fordítva áll ez. Egyik barátom
Egyiptomból Kanadába költözött a két gyermekével. Egyiptomban hithű
keresztények voltak, naponta együtt imádkoztak, betartották a mi
szigorú vallási böjtjeinket, szentmisére jártak. Egy idő elteltével az
apa adott egy pofont az akkor már huszonkét éves leányának. Ez
Egyiptomban elfogadott cselekedet. Kanadában azonban a leány pert
indított az apja ellen, aki börtönbe került ezért. Egy másik barátom
Alexandriából vándorolt az Egyesült Államokba. Amikor megkérdeztem,
miért megy el, azt válaszolta: „A gyermekeim érdekében.” Egy év múlva
visszajött, és indoklásul azt mondta: „A gyermekeim érdekében. Nem
akarom, hogy abban a légkörben nevelkedjenek fel.”
Nézzük meg tehát, hogy mik az egyház előtt álló kihívások napjainkban.
Csak néhány gondolatébresztő területet szeretnék megemlíteni.
|
