Elérkeztek azonban a modern idők. Mit jelentenek a modern idők? Azt hiszem, nagyon érdekes lenne elemezni, hogy mit jelent a modernitás. Manapság már posztmodern korszakról beszélünk, mégsem tudjuk igazán, mit jelent a modernitás. Hatalmas városok kerültek a kicsik helyére, Vegyük csak például a New York-i „Szent Patrik” székesegyház képét. Felhőkarcolók veszik körül. A templom eltörpül, összenyomják a körülötte álló magas épületek. Ez számomra szimbóluma annak, ami a legutóbbi századokban végbement. A vallás már nem spontán, magától értetődő része az emberi életnek. Már nem tartozik létezésünk szerkezetéhez. Még csak nem is része a kulturáról, az életvitelről vallott nézeteinknek. A vallás marginalizálódott. Nem szerves alkotója a jelenlegi kulturának, és a teológia pedig egyáltalán nem áll a tudományos piramis csúcsán. A University of Chicago-n, ahol 30 évvel ezelőtt tanultam, van ugyan teológiai tanulmányokat ajánló fakultás, a Divintiy School, de az általa ajánlott kurzusok csak fakultatívak. A Divinity School is csak egy iskola a többi között, ha épp teológiát óhajt tanulni az ember.
Emlékszem egy kisfiúra egyszer Franciaországban, ahogy felnézett a feszületre, és megszólalt: „Ki ez a fickó?” Nem tudta, ki függ a kereszten! Egyáltalán nem ritka, hogy fiatalok ma nem tudják, hogy ki is Jézus Krisztus. A globális szekularizáció mai folyamatában mindaz, ami kapcsolatban van a természetfölöttivel kissé gyanús lett.
Egyiptomban, ahol a lakosság 70 %-a írástudatlan, a papnak még van tekintélye. Egy szegény faluban, amikor valaki találkozik egy pappal, megcsókolja annak kezét. 1967-ben Francia Kanada területén, amikor papi öltözékben végigmentem a város utcáin, az emberek még köszöntek: "Jó reggelt atya!" Ma egy szót sem szól hozzám senki. Mára minden megváltozott. Nagyon érdekes megfigyelni azt is, hogy a legkatolikusabb országok váltak a leginkább antiklerikálissá. A modern kor egyszerre feltört. Morális és etikai értékek darabokra hulltak. Erkölcsi értékek helyett a hedonizmus és fogyasztás, az élvezetre való jog, az egyén szabadságjogai kerülnek a zászlóra. Köztudott, hogy a muzulmán országok visszautasítják az Nemzetközi Emberjogi Egyezmény aláírását, és ezt azzal indokolják, hogy az Egyezmény túlságosan nyugati gondolkodásmódot tükröz, mert az ember, mint egyén jogairól beszél, és elfelejti, hogy a társadalomnak is vannak jogai, a családnak is vannak jogai. Az individuális jogokat követelni – az igazságnak csak egy része. Magam is egyetértek ezzel a bírálattal, és úgy találom, hogy ebben a tekintetben az Emberi Jogok Nyilatkozata is hiányos.

Előző oldal    Vissza az Elmélkedések oldalra    Következő oldal