A jövő egyházáról olyan új helyzetben kell gondolkodnunk, amit nem a középkorból örököltünk. Bár a középkori egyházforma szinte változatlanul maradt fenn napjainkig. Ezúttal szeretnék rámutatni a mai egyház néhány olyan vonására, melyekben megfigyelhetjük, mennyire ellentetében állnak azzal a társadalmi valósággal, amit napjainkban élünk.
Elsőnek azt említem, hogy a középkori társadalom mezőgazdasági jellegű volt, a falut jelentette. Nézzük csak ezeket a képeket: ott áll a templom a középen, és ahogy a tyúk gyűjti össze a csibéit, ott van a nép a templom körül. A templom a falu közepe. A plébániának emberi méretei vannak, és a plébános ismeri nyáját. Tudja hívei nevét, ismeri a családok életét.
A hitélet öröklődik, a hit apáról fiúra száll, a hitet továbbadják, és az természetesen növekszik. Senki nem kérdőjelezi meg azt, mert a vallás a kultúra része, egy összefüggő autonóm rendszer szerves összetevője. A morális és etikai kérdések a társadalomban teljesen megkérdőjelezhetetlenek. Ha sokan élnek erkölcstelenül, azt a társadalom egyöntetűen elítéli. Az erkölcsi értékek maguktól értetődőek, és a társadalom ezekhez igazodva olyan keretet teremt az egyén számára, amelybe az egyén kapaszkodni tud, és amelynek segítségével kiépíheti magának a megfelelő értékrendet.
A család pedig szilárdan, erősen és megkérdőjelezés nélkül áll a „pater familias” hatalma és irányítása alatt. A középkori társadalom integrált társadalom. Ilyesmi még ma is létezik Egyiptomban. A Nobel díjas egyiptomi író, Naguib Mafuz, trilógiát írt az egyiptomi családról Ebben elmondja, hogy ezekben a családokban csodálatosan megfigyelhető, hogy a „pater familias” mennyivel nagyobb hatalommal bír, mint akár a római pápa a mai világ társadalmában. Teljhatalommal uralkodik a családja felett, és hatalmát senki és semmi nem kérdőjelezi meg.
A középkori egyetemen a tudományok piramist képeznek, melynek csúcsán a teológia áll. A teológia tartja össze az egész épületet. Kevés kivételtől eltekintve, csak az elitnek van alkalma a képzésre, a tanulásra. A pap azon kevesek közé tartozik, akik képzettek, és ezért tiszteletnek örvend, és mindenben döntő szava lehet. Ha valakinek valamilyen problémája akad, csak két három ember van a faluban, akikkel konzultálni tud, az orvos, a pap, és talán a bíró. A pap megbecsült személyiség, elismerést és hatalmat tudhat magáénak.

Vissza az Elmélkedések oldalra    Következő oldal