Egy muzulmán az iszlám logikája szerint cselekszik, amikor elindul
karddal meghódítani a világot, a keresztény viszont elárulja az
evangéliumot, amely elítéli a kardot, mondván: „kard által vész el, aki
kardot ragad”. Jézus visszautasítja az erő logikáját. Olvassák el újra
a letartóztatásáról szóló részt. Egyszer Kairóban tartottam egy
konferenciát, melynek címe: „Isten a legkisebb”. Sokan megbotránkozva
mondták nekem, hogy ez provokáció. Igen, egy kicsit provokáció volt,
mert az emberek csak provokáló mondatokra reagálnak. A körrel és a
középponttal példálóztam. Istent el lehet úgy képzelni, mint végtelen
nagyságot, mint univerzum méretű, mindent magában foglaló kört, a
hatalmas Istent. Ez a mi Istenképünk, ugye? Vagy pedig az Isten nem ez
a térben végtelen nagyság, hanem olyan, mint egy pont. Ez azt jelenti,
olyan mint a semmi, mert a pont matematikailag nem létezik. Ha létezik,
akkor területe van. Isten pont, abban az értelemben, hogy semmi. Ebben
az irányban keresgéljünk. Isten a pont. Középpont, mag, aminek nincs
állaga, kiterjedése, aminek bizonyos szempontból nincs léte. Ezt érezte
meg Eckhart mester és Keresztes Szent János. Ebben az értelemben Isten
a semmi. Itt egy nagyon fontos gondolatmenet húzódik meg, ami a
megsemmisülés vonalába illeszkedik és Jézusban lesz nyilvánvalóvá. A
mai modern gondolkodás számára ilyen filozofikus módon lehet a
keresztény misztériumot érzékeltetni. Ha ebben az irányban vizsgálódunk
tovább, akkor Heideggernél érdekes gondolatmenetre bukkanunk: Isten nem
kézzelfogható, hanem olyan valóság, amely kicsúszik a kezünk közül,
mert mindig új. E filozófiai és metafizikai kitérő után térjünk vissza
Jézus Krisztushoz, Isten legteljesebb felfedéséhez. Szemléljük a
megfeszített Jézust, ami hitünk középpontja, mint ahogyan a
templomainké is, mint a kereszténység központi jelképe.
|
