Szeretnék idézni az első korintusi levélből, amely rámutat a két logika
közötti radikális ellentétre: Mivel a világ a maga bölcsességével nem
ismerte fel Istent isteni bölcsességében, úgy tetszett Istennek, hogy
balgaságnak látszó igehirdetéssel üdvözítse a hívőket. A zsidók
csodajeleket kívánnak, a görögök bölcsességet követelnek, mi azonban a
megfeszített Krisztust hirdetjük. Ő a zsidóknak ugyan botrány, a
pogányoknak meg balgaság, a meghívottaknak azonban, akár zsidók, akár
görögök: Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége. Hiszen Istennek a
„balgasága” bölcsebb az embereknél, és Istennek a „gyöngesége” erősebb
az embereknél. (1Kor 1,21-25). Hol van az Isten jele? Isten első jele
egy bölcsőben fekvő gyermek, Isten utolsó jele pedig egy keresztre
szögezett mezítelen ember. Furcsa. Krisztus felborítja minden
elképzelésünket. Ez a mi Istenünk egy másfajta logika és ez a vita az
iszlámmal. Az iszlám mindig az erő, a tudás vagy a csoda vonalán keresi
Istent, ami bizonyos ószövetségi irányzatokból származó hamis út. Az
iszlám központi dogmája azon felül, hogy az Isten egy, az a kiáltás,
amit naponta ötször lehet hallani a mecsetek tetejéről: „Allah akbar”
(Isten hatalmas, a legnagyobb). Az erő Istene. És ez a kiáltás a
muzulmánok kiáltása a háborúban is, amikor hadrendbe állnak. „Allah
akbar” nevében területeket hódítanak meg, terjesztik az iszlámot
bármilyen eszközzel, olyannyira, hogy a kard lett a hódító iszlám
jelképe. Ezt találjuk a „Muzulmán Testvériség” militáns mozgalom
címerében is. És sok sárga taxin és autón is ott van az „Allah akbar”
és a kard. Ami lényegében a hódítás és az erő szellemének kifejezése.
Mondhatnánk, hogy a keresztények is használták a kardot a keresztes
hadjáratokban, a hódításokban vagy az inkvizícióban. Igen, de amikor
ezt tették, akkor elárulták az evangéliumot, elárulták Jézus üzenetét.
Ez a különbség.
|
