|
|
|
|
BENEDEK
ELEK: A LEGSZERENCSÉSEBB ÓRA
|
Mondja a gonoszok királya.
- Már igazán csudálatos álom, de én tudom, hogy miért nem ad vizet a
vörös császár kútja. Azért, mert két rosszlelkű leánya van, s attól a
két rosszlelkű leánytól vesznek példát az alsóbbrendű leányok is. Azért
nincs víz abban a kútban, mert Isten a rossz életű emberek előtt
elzárja a vizet. Csak küldené a leányait a poklok fenekére, neki is
jobb dolga lenne, s a kútjában is víz fakadna. A fekete császár
leányának is tudom, mi a baja. Nehéz beteg volt, papot hívattak, a pap
meggyóntatta, ostyát adott be neki. De azután is nagy volt a
szenvedése, hívatták a doktort, az hánytatót adott neki, s a leány
kihányta az ostyát. Ha ezt az ostyát meg tudnák találni, s újra
bevenné, attól egyszeriben meggyógyulna.
Erre a királyné úgy tett megint, mintha elszenderült volna. De egy
kevés idő múlva elkezdett hánykolódni az ágyában. Kérdi a király:
- Mi bajod, tán megint álmot láttál?
- Láttam bizony, uram, láttam, csudálatos álmot láttam.
- No de most már - mondotta a király - addig több álmodat meg nem
fejtem, míg valaki jót nem húz reám.
Egyéb sem kellett a legénynek, kiszökik a kemence mögül, kezében volt a
vaspálca, odamegy a királyhoz, s jót húz a hátára.
- Ejnye, de jólesett - mondja a király -, áldja meg az Isten, akárki
volt. Üss egyet a feleségemre is!
Jól van, üt a legény egyet a királynéra is. Ím, halljatok csudát, mi
történt; abban a pillanatban megvilágosodott az Elkárhozott város. Nagy
kedve kerekedett a királynak, s mondta a legénynek:
- No, te legény, neked köszönhetem, hogy a városom megvilágosodott,
annyi kincset vihetsz el, amennyit csak elbírsz. Adok melléje még egy
aranykoronát is.
Mondja a legény:
- Hát ha olyan jó kedve van, felséges királyom, fejtse meg az én
álmomat is.
- Mondjad bátran, miféle álom volt.
- Hát - mondja a legény -, hol, merre, nem tudom, erdő szélén sétáltam,
s ottan egy öreg barátot láttam, aki ezer esztendeje hordja a hátán a
keresztet, s nem tud attól megszabadulni. Vajon mi lehet ennek az oka,
s vajon hogy tudna ettől megszabadulni az a barát?
- Hej, nagy oka-foka van annak - mondja a király. - Egyszer, mikor
Jézus Krisztus a Földön járt, bement abba a kápolnába, hol a barát
misézett. De a barát nem igaz lélekkel misézett, s Jézus Krisztus
megszólította:
- Nem úgy mondják a misét, barát.
A barát nem ismerte meg Jézust, s visszafelelt neki:
- Én csak jobban tudom, mint kelmed, hogy’ kell misézni!
- No, ha jobban tudod - mondta Jézus -, ím, a hátadra teszem ezt a
keresztet -, s mindjárt rá is tette. - Hordjad a hátadon mindaddig,
amíg valaki azt nem kiáltja neked: elég volt!
- Hát azt meg tudná-e mondani - kérdezte a legény -, hogy melyik lehet
a legszerencsésebb óra ezeregy esztendőben.
- No, hallod-e - mondotta a király -, hát még azt sem tudod? Hát melyik
óra volna, ha nem az, mikor Jézus Krisztus született! Annak éppen most
ezeregyedik esztendeje.
|
|
|
