|
|
|
|
BENEDEK
ELEK: A LEGSZERENCSÉSEBB ÓRA
|
Elbúcsúzott
a legény a baráttól, s meg sem állott, míg Elkárhozott város kapujához
nem ért. Ott megnyílt a kapu előtte, belépett a városba. De szörnyű
sötét volt, egy lépést sem látott előre, csak úgy tapogatott
elébb-elébb, míg a hetedik ajtóhoz nem ért. Hát csakugyan ott volt
rajta a hét lakat, s ahogy megtapogatja azokat, kinyílik előtte az
ajtó. Bemegy a szobába, ott van a királyné, köszönti:
- Adjon isten, jó napot, édesanyám!
- Szerencséd, hogy édesanyádnak szólítottál - mondotta a gonoszok
királynéja -, mert különben szörnyű halálnak halálával halsz meg. Hát
csak mondd elé, hogy mit akarsz, míg az uram hazajönne.
Elémondja a legény szép sorjában mind, amit akart, s akkor a királyné
elbújtatta a kemence mögé, s mondta neki:
- Meg ne mozdulj, mert mindjárt jön az uram.
Jött is a gonoszok királya mindjárt, nagy zajjal, zakatolással,
lármával, kérdezte a királynét:
- Ki van itt?
- Nincs itt senki, lelkem, uram.
- Hát ha nincs, hamar vacsorát, mert éhes vagyok.
Feladja a vacsorát a királyné, leülnek, esznek, vacsora után
lefeküsznek. Ahogy lefeküdtek, a királyné mindjárt úgy tett, mintha
elaludt volna, pedig nem aludott. Egy kevés idő múlva megszólal, s
mintha éppen álomból ébredt volna fel, mondja az urának.
- Jaj, lelkem, uram, édes uram, de csudálatos álmot láttam.
- Ugyan, bizony miféle álmot? - kérdi a király.
- Én biz’ azt, hogy találkoztam a zöld császárral, s az elpanaszolta
nekem, hogy a legszebb almafája már három esztendeje nem terem almát, s
nem tudja: mi lehet az oka.
- Bezzeg hogy nem tudja - kacagott a király -, de én tudom. Mikor az a
nagy háborúja volt a török császárral, s odavolt a háborúban, a gazdag
emberek mind odahordták a pénzüket, a fa alatt ásták el, nehogy az
ellenség megtalálja: annak a temérdek pénznek a rozsdájától nem terem
az almafa.
A legény ezt jól megjegyezte magának a kemence mögött, a királyné pedig
megint úgy tett, mintha elaludott volna. Aztán egy kevés idő múlva
ismét felébredt, s elkezdett beszélni:
- Jaj, lelkem, uram, alszik-e?
- Nem én, mi bajod megint?
- Ó, csak hallgasson ide, milyen csudálatos álmot láttam ismét!
Találkoztam a vörös császárral, s elpanaszolta nekem, hogy három
esztendeje éjjel-nappal ásatja a kútját, s mégsem ad vizet. Mi lehet
oka ennek? Aztán találkoztam a fekete császárral, az meg azt
panaszolta, hogy a leánya hét esztendeje fekszik, s nem tudják
meggyógyítani.
|
|
|
