|
|
|
|
BENEDEK
ELEK: A LEGSZERENCSÉSEBB ÓRA
|
Na,
most éppen eleget tudott a legény. Megköszönte a királyné nagy jóságát,
a királynak is a temérdek sok kincset, koronát, s aztán indult
visszafelé. A király még katonákat is adott melléje, s azt is jól
lelkére kötötte, hogy ha valahol meglátná azt a barátot, s meg akarná
szabadítani a kereszttől, jó messziről kiáltsa neki, hogy: elég volt,
különben a kereszt az ő hátára kerül.
Elmegy a legény, először is a baráttal találkozik, s mikor mellette
állott, nem szólt semmit, hanem elment jó messzire, s onnan kiáltotta:
Elég volt! Abban a pillanatban leesett a kereszt a hátáról. Aztán ment
a fekete császárhoz, s elmondta, hogy mi a baja a leánynak. Egyszeriben
hívatták a papot, megkeresték az ostyát. Azt a pap ismét beadta a
királykisasszonynak, s mindjárt egészséges lett. De bezzeg megörült a
fekete császár! Nagy örömében egy szekér aranyat adott. Aztán ment a
vörös császárhoz, s mondta a legény:
- Felséges császárom, nem lesz a kútjának addig vize, míg az ördögök el
nem viszik a két leányát, mert mind a kettő gonosz lelkű.
- Bizony, ha azok, vigyék is az ördögök! - kiáltott a király. S abban a
pillanatban beugrott a szobába tizenkét ördög, fogták, vitték a két
királykisasszonyt. Hát uramteremtőm! a kútból csak úgy ömlik-folyik a
víz. Adott a vörös császár is a legénynek egy szekér aranyat, s úgy
ment tovább a zöld császárhoz. Elmondja annak is, hogy miért nem terem
az almafa.
Hát csakugyan az alja tele volt temérdek pénzzel. Kiszedik a pénzt a fa
alól, s ím, abban a pillanatban virágzott az almafa. De úgy megörült
ennek a király, hogy nagy örömében hat szekér aranyat adott a
legénynek, s katonákat melléje: úgy ment haza a boltos városába. Bemegy
a boltos udvarába a sok arannyal, aranyos-bársonyos gúnyában. Bezzeg
nem ismerte meg sem a boltos, sem a boltosné, de megismerte a boltos
leánya. Egymás nyakába borulnak, ölelik-csókolják egymást. De már erre
a boltos is megismerte, s ahogy látta a tenger pénzt, bezzeg hogy más
szemmel nézte. Elémondja a legény, hol járt, merre járt, s mikor
mindent elmondott, mondja a boltosnak:
- No, édesapám megtudtam azt is, hogy melyik a legszerencsésebb óra
ezeregy esztendőben. Az, amelyik napon Jézus Krisztus született.
De bezzeg megörült a boltos, s mondta a legénynek:
- Látod-e, fiam, ezért is érdemes volt ezt a nagy utat megtenni.
Egyszeriben papot hívtak, nagy lakodalmat csaptak, hét nap s hét éjjel
szólott a muzsika, folyt a bor s mindendenféle jó lé.
Holnap legyenek a ti vendégeitek!
|
|
|
