|
|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2011. MÁRCIUS
|
|
KÖLTÖZÉS
Kemenes igazgató úr,
bámulatos energiával csinált mindent. Audiovizuális nyelvtanítás,
legalább képen megismerjük Párizst (ekkor elég nehéz volt oda eljutni,
mint turista), az iskola irányítása, majd a katolikus középiskolák
vezetése.
Gál tanár úr,
aki katonai szolgálata következtében néha ülni sem tudott az ízületei
fájdalma miatt, de bátorított minket, még egy birodalom sem tartott ki
nagyon sokáig, a Szovjetunió sem lesz örök. Már régen nem voltam diák,
amikor édesapám megismerkedett vele (vidéken dolgozott, édesanyám járt
a fogadóórákra). A tanár úr emlékezett rám, hogy jó diákja voltam, év
végi dicséretre javasolt, és mint két, katonaviselt ember, nagyon
baráti viszonyba kerültek édesapámmal.
László tanár úr, akinek nem csak az előadásai voltak elegánsak, de civilben is mindig úgy nézett ki, mint egy gróf.
Maklári tanár úr,
tanítás közben sem tudott elfeledkezni arról, hogy a minőségi zene
micsoda nagyszerű művészet, és akinek köszönöm, hogy a reneszánsz és a
barokk zenét meghallgattam, majd meg is szerettem.
Sóczó tanár úr, csak jóval túl a negyvenen értettem meg, miért kedvelte és idézte annyiszor Goethét
Jelenits tanár úr, aki példakép és igazodási pont évtizedek óta.
Fel kellene sorolnom az összes tanárt, de már erre is azt mondják, hosszú voltam.
Szóval 58 évig a Mikszáth Kálmán tér volt a piarista rend budapesti
otthona. Most tavasszal költözik az iskola, de úgy vélem, nem csak
avató ünnepségre lesz szükség a Piarista közben, de egy búcsú
ünnepségre is a Mikszáth téren.
Még egyszer, mint a ballagáskor, be kell járjuk ezt az „ideiglenes” iskolát!
Piarista hírlevél 2011. március
dr. Szabó András (1969-1973)
|
|
|
