|
|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2011. MÁRCIUS
|
|
Újra felfedezni a keresztség értékét
A
nagyböjt értékes alkalom a keresztség értelmének és értékének
újrafelfedezésére, emlékeztet XVI. Benedek pápa 2011-es nagyböjti
üzenetében, melyet a Szentszék február 22-én kedden hozott
nyilvánosságra.
A
szövegben „Ha Krisztussal eltemetkeztetek a keresztségben, akkor vele
együtt fel is támadtatok” (vö. Kol 2,12) mottóval az egyházfő felhív
arra, hogy a nagyböjti időszakot a „lélekben való megtisztulás útjaként
éljük meg, azért, hogy nagyobb bőségben meríthessük a megváltás
misztériumából a Krisztus Urunkban való új életet”.
„Ezt az életet már megkaptuk keresztségünk napján”, jegyzi meg,
aláhúzva, hogy az a tény, hogy a keresztséget az esetek többségében
gyermekként kaptuk meg „nyilvánvalóvá teszi, hogy Isten ajándékáról van
szó: senki sem érdemli meg ugyanis az örök életet a saját erejéből”.
„Isten irgalmából, mely eltörli a bűnt, és lehetővé teszi számunkra,
hogy saját létünkben Jézus Krisztus érzelmeit éljük meg, az ember
ingyenesen részesedik”.
A pápa kifejti, hogy a keresztséget “egy különleges kapcsolat” fűzi a
nagyböjthöz, amely „az üdvözítő kegyelem megtapasztalásának kedvező
pillanata”.
Ebben a szentségben ugyanis “megvalósul az a nagy misztérium, amely
által az ember meghal a bűnnek, részesedik az új életben a Feltámadt
Krisztusban, és Istennek ugyanazt a Lelkét kapja meg, aki
feltámasztotta Jézust a halálból”.
„Ezt az ingyenes ajándékot mindig fel kell éleszteni önmagunkban, és a
Nagyböjt a katekumenátusnak (hittanulóságnak) megfelelő utat kínál fel
nekünk, amely mint az ősegyház keresztényeinek és a mai katekumeneknek
is a hit és a keresztény élet nélkülözhetetlen iskolája”.
Az erény útja
“A Krisztus halálában és feltámadásában való megmerítkezésünk a
keresztség szentsége által – folytatja a pápa – arra ösztönöz minket
minden nap, hogy szívünket szabadítsuk meg az anyagi dolgok súlyától, a
‘földhöz’ való önző ragaszkodástól, amely elszegényít bennünket, és
megakadályoz minket az Isten és az embertárs felé irányuló készségben
és nyitottságban”.
A böjt, az alamizsna és az imádság hagyományos gyakorlatai,
“megtérésünk elkötelezettségének kifejeződései” , a nagyböjt ugyanis
arra nevel, hogy “egyre radikálisabb módon éljük meg Krisztus
szeretetét”.
|
|
|
