November 13-án bérmálás volt a templomunkban. Megkérdeztük az újonnan bérmálkozókat, vállalná-e valaki, hogy beszámoljon újságunknak élményeiről, érzéseiről. Legnagyobb meglepetésünkre négyen is megírták, hogy miként élték meg a nagy eseményt. Kérjük, fogadják szeretettel e szívet, lelket felemelő gondolatokat.


Aznap különös várakozással teli lélekkel indultam a templom felé. Bérmálásunk napja volt. Különleges ünnep a számunkra. Sok héten át tanultunk arról a kegyelemről, amiben most valóban részesülhettünk.
Az életem során annyiszor tapasztaltam Isten szerető gondoskodását. Tudtam, most is így lesz. A gondokat hátrahagyva, azzal a régi gyermeki bizalommal telve léptem be a templom kapuján. Jó érzés volt találkozni azokkal, akikkel együtt készültünk erre a napra, látni a talán kissé elfogódott szempárokat, érezni az ünneplőbe öltöztetett szíveket. Még ha nem is tudtunk sokat egymásról, úgy éreztem, összeköt minket a várakozás, a bizonyosság, hogy valami különleges dolog történik most velünk.
Ünnepélyesen szólalt meg az énekkar a bevonuláskor. Lajos atya kedves szavai után mi is köszöntöttük Dr. Gaál Endre nagyprépost atyát. Még most is magam előtt látom azt a szeretet sugárzó, derűs mosolyt, amivel ezt fogadta. Tudtuk, mi és hogyan történik majd, most mégis különleges érzés volt átélni a szentmise minden mozzanatát. Hallani, hogy Lajos atya alkalmasnak tart minket, ahogy nagyprépost atya kéri számunkra a Szentlélek ajándékait, megújítani tudatosan, felnőtt fejjel a keresztségi fogadalmunkat. A szentbeszéd magvas gondolatai a szeretetről, majd a bérmálás pillanata. Az ígéret, hogy hű katolikusok leszünk. Azután a találkozás Jézussal a szentáldozásban.
Mély békét éreztem. Erőt az előttem álló élethez. Azt, hogy nem félek a nehézségektől, mert sosem egyedül kell szembenéznem velük. Isten mindig velem van. Azt éreztem, hogy rá merem bízni magam, ki tudom mondani, hogy „Küld, és megyek!”. Hiszen amellett, hogy ezáltal a kegyelem által magunk megerősödtünk hitünkben, feladatot is kaptunk. Tudnunk kell megvallani hitünket, szeretetünkkel, életünk példájával kell hirdetnünk Istent. Most megkaptuk hozzá az erőt és bölcsességet. Az emlékül kapott szentkép idézete is erre emlékeztet: „Isten nem a félelem, hanem az erő, a szeretet és józanság Lelkét adta nekünk.” (2Tim 1,7)
Jó érzés volt mindezt családunk, szeretteink körében átélni. Megosztani velük azt, ami számunkra fontos volt. Együtt örülni, érezni, hogy nemcsak bennünk történt valami, hanem bennük is. A Szentlélek ott volt mindannyiunkkal.