November 13-án bérmálás volt a templomunkban. Megkérdeztük az újonnan bérmálkozókat, vállalná-e valaki, hogy beszámoljon újságunknak élményeiről, érzéseiről. Legnagyobb meglepetésünkre négyen is megírták, hogy miként élték meg a nagy eseményt. Kérjük, fogadják szeretettel e szívet, lelket felemelő gondolatokat.


Nagy örömmel vettük hírét a nyár végén, hogy a Szent Kereszt Plébánián idén is lehetőség nyílik bérmálkozni. Akkor még csak arra gondoltunk, hogy Dániel fiam, aki 12 éves múlt, és évek óta hittanra jár Lajos atyához, jelentkezik bérmálkozónak.
Szeptember elején a beiratkozásra én kísértem el Danit. Meglepődve láttam, hogy nem csak diákok, de szép számmal felnőttek is várakoznak a hittanterem előtt. Talán ez adta meg a lendületet, hogy én is feliratkozzak az előkészítő tanfolyamra.
1972-ben, 9 évesen voltam elsőáldozó a Szent Kereszt Plébánián a kedves Déri atyánál. A bérmálkozás azonban abban az időben már kimaradt a diákéveimből. Arra gondoltam tehát, itt a remek alkalom, hogy most én is részesüljek a bérmálás szentségében. Ráadásul a gyermekemmel együtt, úgy, ahogyan hozzám hasonlóan még három anyuka is.
Elkezdődött az oktatás, 16 héten keresztül tanított minket Lajos atya fáradhatatlanul, türelemmel, nagy-nagy szeretettel.
Különös érzés volt újra házi feladatot írni a vasárnapi evangéliumból, készülni a jegyzetekből, felelni a tanultakból — felnőtt fejjel. Remek érzés volt viszont a fiam mellett ülni az „iskolapadban”, együtt elmélyedni a hittanban, készülni a vizsgára, és végül részesülni a bérmálás szentségében.
Sokszor végigbeszéltük, még el is próbáltuk, mi is történik majd a szertartáson. A nagy nap előtt lelkünket is ünneplőbe öltöztettük, gyóntunk és áldoztunk.
Végre elérkezett a várva-várt vasárnap. Tiszta lélekkel, ünneplőbe öltözve, izgatottan fogtuk karon bérmaszüleinket, és indultunk el a templomba, hogy részesüljünk a bérmálás szentségében. Fiam, Dániel Stephen az András bérmanevet kapta.
A szertartás szép és ünnepélyes volt, ezúton is köszönetünket fejezzük ki a kórusnak a csodás énekekért.
Nagyprépost úr közvetlensége, kedves egyénisége, lelkesítő szentbeszéde eloszlatták izgatottságunkat, és a bérmálkozás feledhetetlen lelki élménnyé vált mindkettőnknek. Boldogság és nyugalom töltötte el a szívünket, mert egyszerre kaptuk meg a Szentlélek pecsétjét, a negyedik szentséget a hétből, ami így különleges jelentőséget kapott számunkra.
Hálát adunk Istennek, hogy részesei lehettünk ennek a csodás eseménynek!
Kelt Budapesten, 2011. november 18-án