|
|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2010. NOVEMBER
|
|
Olvasói levél: 50 év távlatából
Eltelt
50 év, elrohant az idő! Sok változás történt életünkben és
környezetünkben is. Átgondolva, mi történt velünk: többen meghaltak,
kevesen maradtunk, nyugdíjasok lettünk. Szétszóródtunk a szélrózsa
minden irányában, gyermekeink, unokáink körül forog az életünk. A régi
barátság már csak emlék, amit szívünkben szeretettel őrzünk. Az élet
megy tovább, új kapcsolatok alakulnak ki. Megadatott, hogy ismét egy
közösség, a Barangolók Klubja tagja lehetek. Harmadik éve járunk
együtt, már több szép helyen jártunk, rácsodálkozunk a szemet
gyönyörködtető tájakra.
Csapatunk szeptember 1-jén autóbusszal elindult Veszprémen át Zircre.
Hűvös volt a reggel, fújt a szél, a borult eget nézegettük. Mire a
Bakony „lábához” értünk, esett az eső, ugyanakkor a nap olyan szögből
világította meg az esős tájat, hogy egy gyönyörű szivárványt rajzolt az
égre, mely elkísért bennünk egész Zircig. Ez jó jel! A festői fekvésű
kis város a Magas-Bakonyban található, mely időtlen nyugalmat áraszt. A
városban nincsenek nagy távolságok, a nevezetességek gyalog is hamar
elérhetők. Megnéztük a templomot és a hozzá csatlakozó monostor
épületét, a Műemlékkönyvtárt. Átsétáltunk Reguly Antal néprajzkutató
szülőházában alapított Múzeum és Népművészeti Alkotóházba. Amíg a
nevezetes épületeket látogattuk, kint az eső elállt, a felhők közül a
nap halvány vonala látszott. Ebéd után az Arborétumban kellemes,
napfényes időben sétáltunk.
Utunk végső állomása a Cuha-patak és völgye. A patak által a magas
sziklák közé vájt szurdok a Bakony egyik látványossága, mely Zirc és
Bakonyszentlászló között kanyarog: ez a Cuha –völgy.
A szépséges sziklaszurdokban alagutakon, viaduktokon haladt át a
vonatunk Győr felé. A vonatablakon a tájat nézve vegyes érzések fogtak
el. Mintha az egyik szemem sírt, a másik meg nevetett volna. Sírt, mert
előjöttek a múlt emlékei. Mintha láttam volna Lajos bácsi és Margitka
mosolygós arcát, aztán sorra eszembe jutottak a többiek is, kiknek
emléke örökre bennem él. De a másik szemem nevetett, és a szívemet
eltöltötte a hála. Megköszöntem Istennek, hogy idősebb koromra új
barátokat adott nekem. Persze, hogy a család a legfontosabb, de a napi
munka és elfoglaltságaik mellett kevés idő jut egymásra. Nem jó egyedül
lenni, kell egy baráti társaság, akikkel meg tudjuk osztani
élményeinket, örömeinket, bánatainkat.
Az elmúlt időben többször eszembe jutott ez a táj, milyen lehet most,
érdekel, 50 év alatt mennyit változott, és hogyan hat most rám. A
Zircen látottak, és a Cuha-völgy hangulata újabb élményt adott
társaimnak és nekem. Hálát adok a gondviselésnek, megadta, hogy újból
eljuthattam erre a vidékre, és megint magammal hozhattam a táj
szépségét. Nem csalódtam!
/B.É./
|
|
|
