|
|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2010. NOVEMBER
|
|
A VÖRÖSISZAPOS ÚT
Egy
kis rövid leírásban szeretném megosztani az olvasóinkkal a mi
templomunk adományainak útját. A katasztrófa megtörténte óta
tervezgetem az utamat, hogy egy kis segítséget tudjak felajánlani az
időmből, ami valljuk meg, a mai világban a legnehezebb. A tervezgetést
egyre több gondolat követte. Többen megkerestek azzal a kérdéssel, hogy
tudnának segíteni. Hozhatnak-e adományokat? Ekkor kértem meg Lajos
atyát arra, hogy hirdessük meg a gyűjtést. Jöttek sorban az adományok,
nagy segítség volt, hogy csak olyan dolgokat hoztak a kedves hívek,
amiket kértünk. Többen pénzadománnyal járultak hozzá, aminek nagy
hasznát vettük, mert az utazás előtti napon kaptunk Devecserből kérést
olyan dolgokra, amiből nagyon kifogytak, így még gyorsan sikerült
megvásárolni ezeket. A szervezgetések, vásárlások után már csak a
berámolás maradt, ami nem kis feladat volt, mert mindent ki kellett
rámolni, és szétválogatás után fajtánként dobozolni, feliratozni, majd
visszarámolni úgy az autóba, hogy minden beférjen. Sikerült úgy
elrendezni a dolgokat, hogy a közel 80 liter tejnek is maradt hely,
amit másnap útközben vettünk fel. A nehezén túl voltam, már csak az
ajándékba vitt süteményeket kellett megsütni. Ezen a feladaton is
túljutottam, abban bízva, hogy minden rendben a másnapi indulásra,
nyugovóra tértünk.
Másnap reggel korán volt az indulás, az utunkat a Jóisten egy csodás
napfelkeltével ajándékozta meg. Ez sok erőt adott, hogy tudjunk
szeretetet, odafigyelést vinni azoknak az embereknek, akiknek most erre
nagyon nagy szükségük van. Székesfehérvárnál volt a találkozás a
tejadománnyal, amit átrámoltunk, majd folytattuk az utat. 9 órára
értünk a devecseri elágazáshoz, megdöbbentő kép fogadott. Minden a
vörös iszapról árulkodott, egy pillanat alatt némákká váltunk, és nem
hittünk a szemünknek. A plébániához hajtottunk, ahol sátrakból
osztották a ruhaneműt, tisztító- és tisztálkodási szereket.
Kipakoltunk, majd beljebb tolatva a plébániaudvaron az élelmiszereket
adtuk át. Majd meglepve láttuk, hogy, mint egy esküvő előkészületekor,
nagy üstökben fő az étel, nagy sátorban megterítve, mintha várnák a
násznépet, de pillanatok múlva eszméltünk, hogy egy tragédia helyén
állunk. Feri atyánál, aki hetek óta irányítja az önkénteseket,
jelentkeztünk munkára. Egy kis házat kellett kitakarítani, glettelni és
kimeszelni. Két egyetemista fiúval, akik második napja voltak ott,
kezdtük el rendbe hozni a házat, ahova szeretnék beköltöztetni a
sátrakból a ruha- és élelmiszerosztást, mielőtt beköszönt a hideg téli
idő.
|
|
|
