|
|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2010. MÁJUS
|
|
LELKIPÁSZTORI ÜZENETEK
PÜNKÖSD: A belső fény
Az
egyszerű ember, az alázatos ember, az utca embere felfogja ezt a fényt,
mert nincs benne gőg, nincs benne torzulás. Nincs benne akadály, ami
oly sokszor elhomályosítja a tisztánlátást, mint a farizeusok esetében.
Egy farizeusnak minden előfeltétele megvolt ahhoz, hogy tisztán lásson.
Ismerte a törvényt, tudott olvasni, megvolt a képzettsége. Az írástudók
művelt emberek voltak, mégsem láttak. Vajon miért nem? Mert a
tisztánlátás nem az intellektuális képzettségi fok, az ismeretek, a
műveltség kérdése. A fény, amiről beszélünk, mélyebben van. S ez ma is
így van. Rengeteg nagy tudású ember nem lát, nem fog fel mindebből
semmit. Tudománya ahelyett, hogy utat nyitna hozzá a fénynek, eltakarja
előle. Mert ez a fény nem az elméleti tudás szintjén van, hanem az
élet, a létezés szintjén, és így minden ellenállás nélkül hatol be a
tiszta szívbe. Ezért mondja Jézus, hogy „eltakartad a dolgokat a
bölcsek és a tudósok elől, és felfedted a kicsiknek. Igen, Atyám
áldalak érte”. A mai mise meghív minket szívünknek ebbe az alázatos
egyszerűségébe, hogy úgy jöjjünk, mint a gyerekek. Nyissunk magunkban
teret annak a Napnak, amely ragyogni kíván bennünk, be akarja aranyozni
az életünket, míg az egészen átalakul –fénnyé! Ez a fény kisugárzik
majd környezetünkbe, ragyogni fog a szemünkből, ragyogni fog
cselekedeteinkből, és mindent megvilágít körülöttünk. Akárcsak a
gyertya, amint ég, szükségszerűen világít. Mert ez sem arra van szánva,
hogy csak magának világítson. Itt van elől, de látni lehet a templom
túlsó végéig.
Jézus azt mondta: „Fényetek ragyogjon
az emberek előtt, hogy azok látván jócselekedeteiteket, dicsőítsék az
Atyát, aki a mennyekben van. Én vagyok a világ világossága” – De azt is mondja: „Ti vagytok a világ világossága!”
Pünkösdöt várva, kérem a Szentlelket, hogy a Napot hordjátok
magatokban, és ez világító-testekké változtat benneteket. A
kereszteléskor a kezetekbe adtak egy égő gyertyát. Vagy ha még kicsik
voltatok, a keresztszüleitek kezébe. Az égő gyertya annak a fénynek a
jele, amelynek égnie kell bennetek. És a bérmáláskor megújul ez a
felszólítás: Legyetek fénnyé! Mai világunk elvesztette a
tisztánlátáshoz szükséges támpontjait. Látása eltompult. Az ember újra
a sötétben botorkál. Vajon felelősnek érezzük-e magunkat a mai kor
emberének, környezetünknek, városunknak, utcánknak, barátainknak és
családunknak szóló üzenetért? Mert nem csak a papoknak vagy
szerzeteseknek szól az a felhívás, hogy „legyetek világosság!”
Mindnyájunknak felelősséget kell éreznie azért, hogy fényt árasszon
maga körül a mai társadalomban. Amen.
Henri Boulad SJ. Nürnberg
|
|
|
