|
|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2010. HÚSVÉT
|
|
LELKIPÁSZTORI ÜZENETEK
FELTÁMADT!
Ne keressétek Őt a halottak között!
Fekete vasárnap lila lepellel takarjuk be Jézust a
kereszten. Mit jelenít meg ezzel a szimbólummal az egyház? A
boldogtalan, bűnben elő, jellemtelen embereknek azt a magatartását,
amely utálja a harmóniát. Amely irigy a nálánál okosabbra, szebbre,
boldogabbra. Irigy Istenre, Jézusra. Mindezeket ki akarja irtani a
társadalomból, önmagából, családja tagjaiból. Jeremiás is, akit
nyugodtan tekinthetünk Jézus előképének, ugyanígy áldozata lett a
kisjellemű embereknek. Ő maga így panaszkodik: „Pusztítsuk el a fát gyümölcsével együtt, és vágjuk ki az élők földjéből, hogy nevére sem emlékezzenek többé. (Jer. 11,19)
Ezt akarták tenni Jézussal is. Azt gondolták, hogy ami igazság, ami
szeretet, ami isteni, azt ki lehet pusztítani, el lehet feledtetni.
Ideig-óráig el lehet takarni hazugságleplekkel ezen örök értékeket.
Aztán egyszer csak napvilágra jönnek, győznek, feltámadnak.
Ugyan, miért is volt a sírkő lepecsételése, miért is volt az őrök
odaküldése? Azt gondolták azok a kiskaliberű emberek, hogy mivel a
feltámadás nincs, (az nem fért bele az ő hazug, eltorzult világukba)
majd a pászka utáni napon, vasárnap, amikor tömegesen előjönnek
hódolói, ők is odamennek. A pecsét és az örök biztosítják, hogy el nem
lophatta senki Jézus testét. Ők ott, akkor a rajongó tanítványok előtt
maguk hengerítik el a követ, aztán a hullaszag légkörében odakiabálnak
a bámuló népnek: Nézzétek! Itt a mesteretek, itt rohad. Jól becsapott titeket!
NEM ÍGY TÖRTÉNT!
Még mielőtt eljött volna az általuk várt idő, a főpapoknak és a nép
véneinek kétségbeesve megjelentek az őrök, és remegve jelentették, hogy
Jézus kijött élve a sírjából. Két fehérruhás valaki, lehettek azok
angyalok is, könnyedén elhengerítették a követ, és Jézus élve, fényesen
kijött onnan. Mi nagyon féltünk, és a földre estünk. Nem tudtunk
intézkedni.
|
|
|
