|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2009.
MÁRCIUS
|
|
XX. század pápái: XV. Benedek pápa (1914-1922)
1887-ben Rampolla bíboros államtitkár lett, della
Chiesa is XIII. Leó pápa bizalmasává
emelkedett. 1903-ban X. Piusz pápa került trónra,
ezt követően Rampolla és emberei háttérbe
szorultak. X. Piusz pápa azonban ismerve della Chiesa
felkészültségét és addigi
munkáját, és uralkodása elején,
semmi módon sem nélkülözhette az
államtitkári teendőkben annyira jártas főpapot,
ezért 1907-ben bolognai érsekké és
bíborossá nevezte ki. X. Piusz pápa 1914.
augusztus 20-án bekövetkezett halála után a
konklávén két csoportosulás alakult ki: a
Piusz- és a Rampolla-csoport. A tizedik
szavazásnál, 1914. szeptember 3-án Giacomo
della Chiesa bolognai érseket választották
pápává. Egy régebbi bolognai érsek
(XIV. Benedek, 1740-1758) iránti tiszteletből a XV. Benedek
nevet vette fel. Koronázása a háborús idő
miatt minden ünnepélyességet
nélkülöző módon a
Sixtus-kápolnában történt.
Szúrós tekintetű, zárkózott
személyiség, megjelenése fejedelmi volt. Alacsony
termetű, gyenge fizikumú, kissé púpos ember volt,
emiatt "piccoletto" volt a kúriában a beceneve.
Egyéni alkata, diplomáciai iskolázottsága
és kiváló tehetsége alkalmassá tett
arra, hogy az egyensúly keresését, a
békét szolgálja. Legfőbb feladatának
tekintette, hogy segítse a világháború
befejezését és ezen belül is azt, hogy
Itália kimaradjon a világháborúból.
Páratlan emlékezőtehetség jellemezte. Előre
elkészített beszédeit egyszer átolvasta,
majd fejből mondta el, úgy, hogy betűről betűre megegyeztek a
leírtakkal.
Programadó enciklikája, az Ad
beatissimi apostolorum
principis (1914) egyik része a világi
társadalomnak, másik része az Egyháznak
szólt. A világi társadalomnak a pápa
békefelhívást intézett. Az
Egyházról szóló részben
rögzítette pápasága
célkitűzéseit. Megerősítette a modernizmus minden
megjelenési formájának
elítélését. Másik
célkitűzése a papság képzése volt.
Legnagyobb érdeme az volt, hogy az Egyházat a
világháború ideje alatt is kormányozni
tudta és a Szentszék semlegességét
sikerült megőriznie, de semmit nem tudott azért tenni, hogy
feltartóztassa a háborút. Minden
békefelhívása elfogadatlan maradt a
háborúban részt vevő nagyhatalmak
között. Mind az antant, mind a központi hatalmak a
pápa tekintélyét a maguk politikai és
hatalmi nézeteik elősegítésére
akarták kihasználni. XV. Benedek ezért egyszer
"germanofil", máskor "a francia pápa" nevet kapta. Ő
azonban végig a szigorú semlegesség talaján
maradt.
|
|
|
