|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2009.
JÚNIUS
|
|
ELSŐÁLDOZÁS
Minden év május végén, június
elején tartja templomunk az elsőáldozást, ami
egyházközségünk, egyik legszebb és
legkedvesebb ünnepe. Megható látni, ahogy a
gyermekek ünneplő ruhában, kicsit megilletődve, de
csillogó szemmel vesznek részt az első közös
áldozásukon. Hosszú hetek
felkészítése, a záróvizsga és
az első gyónás után következik a nagy
esemény: személyes találkozás
Jézussal.
Idén 38 gyerek és 2 felnőtt volt
elsőáldozó. Néhány gyermek
gondolatát közöljük, ahogy Ők
várták és készültek a nagy
találkozásra.
„Én
úgy várom Jézust, hogy sokkal jobb leszek
és nem hazudok a szüleimnek. Nem leszek tehetetlen
és megpróbálom úgy várni
Jézust, hogy tiszta legyen a lelkem.”
Gy.G.
„Én
úgy várom Jézust, hogy mindig
megpróbálom megírni a leckémet, ha nem
értem nem lesek, hanem segítséget kérek a
tanítótól.
Ha valaki megpróbál rosszra csábítani, nem
engedek neki. Szándékosan nem hagyom ki a misét.
Nem káromkodom és nem hazudok. Ha tudok, akkor
segítek az anyukámnak és misére szép
ruhában megyek.
Én így várom Jézust!”
M.D.
„Izgalommal,
kíváncsian, vágyakozva, szeretettel,
boldogsággal, kedvesen, reménykedve.”
SZ.K.
„Nagyon
örültem, mikor Lajos atyától meghallottam, hogy
én is lehetek elsőáldozó. Ez nagyon sok
lemondással jár, de szívesen teszem. Mivel
Szigethalmon lakom, míg osztálytársaim
játszanak az udvaron, addig én tanulok, hogy elmehessek a
felkészítésre.
Otthon is sokat segítek az anyukámnak.
Imádkozom a szüleimért, hogy ők is járjanak
templomba. Köszönöm Ibi mamának, hogy eljön
értem és elhoz, hogy találkozhassak
Jézussal az elsőáldozásban.”
Z.V.
|
|
|
